Képviselőházi irományok, 1927. XXIV. kötet • 1124-1211., II. sz.

Irományszámok - 1927-1125. A képviselőház közgazdasági és közlekedésügyi, valamint pénzügyi bizottságának együttes jelentése "az iparfejlesztésről" szóló 1049. számú törvényjavaslat tárgyában

1125. szám. 33 nek a hazai nyersanyagok ipari célokra való felhasználásának, ipari munka­folyamatok tökéletesítésének, a forga­lombahozatal előnyös módozatainak, az ipari termeivények árával és értéke­sítésével kapcsolatos jelenségeknek, az ipari hitel- és munkásviszonyoknak figyelemmel kísérése és az ily irány­ban szükséges kormányintézkedések te­kintetében való javaslattétel az Orszá­gos Ipartanács feladata. Az Országos Ipartanács ilyen irányú munkájához szükséges tanulmányozó szervek és in­tézmények létesítése iránt a kereske­delemügyi miniszter -— munkásüggyel kapcsolatos esetekben — a népjóléti és munkaügyi miniszterrel egyetért ő­leg intézkedik. 33. .§. A kereskedelemügyi miniszter minden törvényhatósági jogú és me­gyei városban, valamint 10.000-nél több lakost számláló nagyközségben iparfejlesztési bizottság alakítását ren­delheti el. A bizottság feladata, hogy a helyi viszonyok és szükségletek által indokolt iparfejlesztés, a termelés ész­szerűbb folytatása és különösen a hazai ipari termeivények fokozott fogyasz­tása érdekében az illetékes kereske­delmi és iparkamara útján javaslato­kat tegyen. Az iparfejlesztési bizottságok az el­nökön felül törvényhatósági jogú és megyei városokban 24, nagyközségek­ben 12 tagból állanak. A bizottság elnökét és tagjainak egy­harmadát a kereskedelemügyi minisz­ter nevezi ki, különös figyelemmel a termelés és fogyasztás érdekeire és a különböző foglalkozási ágakra. A bi­zottság tagjainak további kétharmadát felerészben a városi törvényhatósági bizottság, illetőleg a képviselőtestület, felerészben pedig az illetékes kereske­delmi és' iparkamara választja az illető városban, illetőleg községben ipart űző tagjai sorából. A bizottságnak az illeté­kes kereskedelmi és iparkamara elnöke által kijelölt titkár hivatalból tagja. A tagok működésükért semmiféle díja­zásban nem részesülnek. VI. fejezet. Hatósági üzemek. 34. §. Minden törvényhatósági, vagy községi önálló vagyonkezelésű, köz­igazgatásilag kezelt vagy kereskedelmi jogi formában megalakult közüzemnek vagy vállalatnak létesítéséhez, illetőleg kibővítéséhez a belügyminiszternek a kereskedelemügyi, illetőleg a pénzügyi miniszterrel egyetértve kiadott enge­délye szükséges. Az engedély kiadását meg kell ta­gadni, ha magánvállalkozás a felállí­tandó közüzemnek vagy vállalatnak munkáját gazdaságosan és a fogyasz­tók szükségletét a közérdeknek is meg­felelő módon el tudja látni. Nem vo­natkozik ez a rendelkezés a vizet, a világítást és energiát szolgáltató köz­művekre. A kereskedelemügyi miniszter az ér­dekelt miniszterekkel egyetértőleg va­lamennyi állami üzemet és vállalatot, a belügyminiszter pedig a kereskede­lemügyi és a. pénzügyminiszterrel egyetértőleg valamennyi törvényható­sági és községi üzemet a jelen törvény életbelépésétől számított egy éven be­lül megvizsgálni köteles abból a szem­pontból, vájjon fennállása közérdek­ből indokolt-e. Ha ennek a vizsgálat­nak eredményéül az tűnik ki, hogy a megvizsgált üzem vagy vállalat az ország ipari vagy kereskedelmi érdeké­ből egészen vagy részben szükségtelen, a kereskedelemügyi miniszter az állami üzem vagy vállalat, a belügyminiszter pedig a kereskedelemügyi és pénzügy­miniszterekkel egyetértőleg a törvény­hatósági vagy községi üzem vagy vál­lalat megszüntetését vagy működésé­nek megfelelő keretek közé szorítását rendeli el. Az 1927 : V. t.-c. 48. §-a és az 1930 : XVIII. 't.-c. 92. §-a úgy módo­sul, hogy a belügyminiszter a ható­sági üzemek korlátozása, létesítése, átalakítása, összevonása vagy meg­szüntetése tárgyában a pénzügyi és kereskedelemügyi miniszterekkel egyet­értőleg rendelkezik. Képv. iromány. 1927—1932. XXIV. kötet. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom