Képviselőházi irományok, 1927. XXIV. kötet • 1124-1211., II. sz.
Irományszámok - 1927-1134. Törvényjavaslat a földteherrendezés előmozdítására szükséges intézkedésekről
1134. szám. 123 lezők részéről tett engedmények árán lefolytatott teherrendezés eredményét, az adós gazdálkodásának nyugodt menetét és a hitelezők nyugodt helyzetét ne lehessen zavarni olyan követelések érvényesítése iránt folyamatba tett végrehajtási eljárásokkal, amelyek kielégítésre úgysem tarthatnak számot. Ezt a korlátozást az ingatlanok mezőgazdasági felszerelésének elárverezésére is indokolt legalább két évre kiterjeszteni. A-törvényjavaslat minden vonatkozásban gondosan ügyel arra, hogy rendelkezései közhiteli érdekeket ne érintsenek. A közhitel megóvása érdekében kiveszi a teherrendezés hatálya alól azokat a követeléseket, amelyek mindenkori kielégítése, likviditása korlátozásokat nem tűr. Ezekre sem a tárgyalás elrendelésének az árverési határnapot kitoló hatálya, sem a teherrendezési tárgyalás befejezetté nyilvánításának a fedezeti elvet előhívó hatálya nincs. A teherrendezésnek természetesen csak akkor lesz meg a várt kedvező hatása, ha a rendezési eljárásba bevont földbirtokosnak a rendezés után megfelelő ideig nem kell attól tartania, hogy a pénzintézet a fennmaradt tartozásait váratlanul felmondja és így újból szorult helyzetbe kerül. Ebben az irányban a törvény nem tartalmaz ugyan kifejezett rendelkezést, amit közhiteli szempontokból mellőzni kellett, de mégis -gondoskodni kívántam arról, hogy a zavartalan gazdálkodás a lehetőségig biztosítva legyen. Az ebben az irányban folytatott tárgyalások eredményeként a Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete és a Pénzintézeti Központ hozzám intézett felterjesztésükben kijelentették : «hogy a rendelkezésükre álló messzemenő befolyásukat érvényesíteni fogják a pénzintézetekkel szemben oly irányban, hogy az Országos Bizottság által szanált, fizetési kötelezettségeiket teljesítő és az egyezséget betartó adósokkal szemben egyelőre ne tegyék esedékessé követeléseiket és lejárat után azokat hosszabbítsák meg, feltéve, hogy a gondos mérlegelés szerint az illető pénzintézet helyzete ezt megengedi ; úgyszintén arra is, hogy az ingatlannak a rendezés során való átruházása esetén a pénzintézetek ne éljenek az ingatlanátruházás esetére fenntartott felmondási jogukkal». II. RÉSZLETES INDOKOLÁS. Az 1—6. §-hoz. Az 1—6. §-ok a teherrendezés állami támogatását és ezzel kapcsolatban kötvények kibocsátását szabályozzák. Amint erre már az általános indokolás is rámutatott, a teherrendezési eljárásba bevont ingatlanok jelzálogos hitelezője : vagy megmarad jelzálogjogával továbbra is az ingatlanon, vagy átruházza követelését a rendezéssel megbízott pénzintézeten keresztül a Magyar Pénzügyi Szindikátusra annak ellenében, hogy a Szindikátus a követelést könyveiben a javára írja, tehát jelzálogos követelése a Szindikátussal szemben fennálló könyvköveteléssé alakul át, vagy végül jelzálogos követelése ellenében kötvényekben fogad el kielégítést a Szindikátustól s egyidejűen jelzálogjoggal biztosított követelését a Szindikátusnak engedi át. A két utóbb említett esetben tehát a hitelező a jelzálogjoggal biztosított követelése helyébe a Szindikátussal szemben fennálló könyv-, illetőleg kötvénykövetelést kap. Az adós és a hitelező közötti jogviszonyt tekintve fizetés helyetti adás (datio in solutum), a hitelező és a Szindikátus közötti jogviszonyt tekintve tartozásátvállalás megy végbe. Ebből következik, hogy a hitelezőnek a Szindikátussal szemben valóban jó követelést kell kapnia. Kérdés, mi biztosítja a Szindikátussal szemben szerzett könyv-, illetőleg kötvénykövetelésnek a jóságát. 16*
