Képviselőházi irományok, 1927. XXIV. kötet • 1124-1211., II. sz.

Irományszámok - 1927-1134. Törvényjavaslat a földteherrendezés előmozdítására szükséges intézkedésekről

122 1134. szám. indulni, hogy csak úgy lehet eredményesen gazdálkodni, hogyha az adókat, egyéb közterheket s a termelési költségeket is figyelembe véve, a birtokra nehezedő terhek kamatait és tőketörlesztő részleteit a birtok jövedelméből fedezni lehet. Az eljárás tehát csak akkor lehet eredményes, ha azt a helyzetet teremti meg, hogy a terhek a birtok teherviselőképessége által megszabott keretek közé illeszkednek bele. A tárgyalás elrendeléséhez az a joghatály fűződik, hogy az árverési határnapot úgy az ingatlanokra, mint a gazdaság felszereléséhez tartozó ingóságokra, amennyiben rövidebb volna, 3 hónapra kitolja, hogy idő legyen a tárgyalás lebonyolítására. Az így rendelkezésre álló idő alatt kell megcsinálni a teherrendezést szolgáló megegyezést a hitelezőkkel. A tárgyalás sikeres lefolytatásának eszközeit meghatározni nem lehet. A tárgyalással megbízott intézetnek, illetőleg megbízottjának ügyességén, rátermettségén s a hitelezők belátásán fog múlni, hogy eredményes megegyezések létrejöhessenek. A helyzet a legtöbb esetben előreláthatóan úgy fog alakulni, hogy az első, sőt a második helyen bekebelezett követelés is, esetleg a hitelezés feltételeinek enyhítésével vagy egyéb átalakítással (konverzióval) rajta fog maradni az ingatlanon, a hátrább álló követeléseket — a birtok teherbíróképessége által megszabott mértékig — az erre a célra kijelölt intézet : a Magyar- Pénzügyi Szindikátus, a követelés jóváírásával, esetleg kötvényekkel ki fogja elégíteni és így ezeket megszerezve, hosszabblejáratú enyhébb tartozássá fogja átalakítani, de az eset körülményeihez képest az is előfordulhat, hogy egyes kisebb követeléseket a hitelező személyére tekintettel (pl. tartási követelést) készpénzzel kell kielégíteni. A törvényjavaslat kerül a hitelezőkkel szemben minden kényszert, mert gondosan megkívánja őrizni a közhiteli és jogi szempontból egyaránt nagyjelentőségű elvet, hogy a jelzálogjoggal fedezett követeléseket nem szabad érinteni. A tárgyalás sikeres, ha a követeléseket sikerült úgy rendezni, hogy a fennmaradt terhek nem haladják meg a birtok teherbíróképességét. Ha ezt békés megegyezéssel nem sikerült elérni, a tárgyalás sikertelen s eljárás továbbfolytatásának nincsen értelme. Mégis a törvényjavaslat kivételt tesz arra az esetre, amelyben olyan jelzálogos hitelező nem járult hozzá a rendezéshez, akinek rangsorát tekintve semmi kilátása sem lehet arra, hogy az ingatlan elárverezése esetében az árverési vételárból valamit is kaphatna. Az ilyen hitelezőnek a jelzálogjoga csak nudum jus, gazdasági értéke semmi. Az adóssal és a többi hitelezővel szemben tehát méltánytalan és indokolatlan volna, ha az ilyen hitelező a gazdasági szempontból teljesen értéktelen puszta jogával megakadályozhatná a teherrendező eljárás eredményes lebonyolítását. A törvényjavaslat tehát érintetlenül hagyja ennek a hitelezőnek a jelzálogjogát is, de megengedi, hogy a tárgyalást erre tekintet nélkül eredményesen befejezettnek nyilvánítsák. A tárgyalással megbízott intézet a rendezés tárgyában javaslatot (egyezséget) terjeszt az Országos Bizottság elé, amely azt gazdasági és pénzügyi szakértőkből alakult albizottságggal megvizsgáltatja és annak véleménye alapján a jóváhagyás tárgyában határoz. Jóváhagyó határozatához az a jogi hatály fűződik, hogy az eredményes teherrendezés telekkönyvi feljegyzése után az a hitelező, aki a teherrendezéshez hozzá nem járult es az a hitelező, aki a telekkönyvi feljegyzés után szerzett jelzálogjogot, csak az ú. n. fedezeti elv érvényesülése mellett érvényesítheti kielégítési jogát, vagyis az ingatlant az ő kérelmükre elrendelt végrehajtás során csak akkor lehet árverésen eladni, "ha az árverési vételár a végrehajtató követelését megelőző rangsorban kielégítendő valamennyi követelést teljesen fedezi. Erre a korlátozásra azért van szükség, hogy az adós érdekében esetleg a hite-