Képviselőházi irományok, 1927. XXIV. kötet • 1124-1211., II. sz.
Irományszámok - 1927-1134. Törvényjavaslat a földteherrendezés előmozdítására szükséges intézkedésekről
1134. szám. 121 fennálló jogrendünkbe, szabályozni kell a kapcsolatait különösen a jelzálogjoggal, a végrehajtási és a csődeljárással, úgyszintén a telekkönyvi renddel. Ami pedig azt a nézetet illeti, hogy az akciót bele lehetne illeszteni a csődönkívüli kényszeregyezség körében szabályozott magánegyezségi eljárás keretébe, ezt nem lehet helyesnek elfogadni a következő okokból. Csődönkívüli kényszeregyezségi eljárás megindítását az adós csak abban az esetben kérheti, ha tartozásai vagyonát meghaladják, vagy ha egyébként fizetőképtelen. A törvényjavaslatban tervezett eljárás azonban nemcsak a fizetési nehézségek eseteiben lenne hivatva segíteni, hanem általában mindazokban az esetekben, amelyekben a mezőgazda a kedvezőtlen gazdasági viszonyok miatt olyan válságos helyzetbe jutott, hogy a birtokra nehezedő terhek miatt eredményes gazdálkodást nem tud folytatni. Az eljárás alkalmazásának a köre tehát tágabb, mint a csődönkívüli kényszeregyezségi eljárásé. A csődönkívüli kényszeregyezségi eljárásnak azokban az esetekben van gyakorlati jelentősége, amelyekben az adós hitelezőinek legalább jelentékeny része a kényszeregyezségbe bevonható s az adós vagyonának jelentékeny része is olyan vagyon, amely külön kielégítési jogokkal nincs megterhelve. A mezegazdasági ingatlanoknál a helyzet rendszerint nem ez, hanem à hitelezők jelentékenyebb része a kényszeregyezségbe nem lenne bevonható, mert jelzálogjoggal fedezett, külön kielégítésre jogosított hitelező s az adós vagyonának jelentékenyebb része is külön kielégítési jogokkal terhelt vagyon, amely a .csődönkívüli kény szer egyezségi eljárás során a kény szer egyezség alá eső hitelezők kielégítése, különösen a kényszeregyezségi likvidáció szempontjából nem jöhetne figyelembe. A kényszeregyezség tehát csupán a gazda ingó vagyona tekintetében lehetne hatályos, ha pedig csupán erre szorítkozhatik, célját nemcsak a hitelezők kielégítése szempontjából, hanem az adós szempontjából sem érhetné el, mert a gazda ingóságainak, különösen a gazdasághoz tartozó élő és holt felszerelésnek elvonásával lehetetlenné válnék a továbbgazdálkodás, ami egyúttal a kényszer egyezségi eljárás annak a céljának a meghiúsulását is jelentené, amit az 1.410/1926. M. E. számú rendelet bevezető része úgy határoz meg, hogy a csődönkívüli kényszeregyezségi eljárás célja a hitelezők érdekének a csődeljárásnál megfelelőbb biztosítása mellett az önhibáján kívül válságos anyagi helyzetbe jutott jóhiszemű adós javára a hitelezők egy részére gyakorolt kényszer útján is lehetővé tenni eddigi gazdasági tevékenységének a lehetőséghez képest zavartalan folytatását. Mindezek a megfontolások arra az álláspontra vezettek, hogy a szóban lévő akciót nem lehet egyszerűen a csődönkívüli kényszeregyez ségi eljárásban szabályozott magánegyezség körébe utalni, de nem lehet teljes jogi szabályozás nélkül sem hagyni, hanem tág teret engedve az akció szabad gazdasági kibontakozásának, csupán azokat a jogszabályokat kell megalkotni, amelyek az akciónak a fennálló jogrendszerünkbe beillesztése céljából szükségesek. Ebből az alapelvből indulva ki, a törvényjavaslat nem adja, nem is adhatja az eljárás teljes képét, amely a törvényjavaslatba foglalt szabályok megalkotásában a következően állott szem előtt. Az eljárás a gazda kérelmére indul meg. Az erre a célra szervezett Országos Bizottság, ha a már meglévő, vagy az előkészítés során megszerzett adatok szerint úgy látszik, hogy a teherrendezési eljárás sikerrel járhat, elrendeli a tárgyalást, egyúttal valamely altruista intézetet vagy más alkalmas intézetet — ha az eset körülményei úgy kívánják -— valamely vidéki intézetet megbíz a tárgyalás lebonyolításával. Ugyanekkor meghatározza azt a keretet is, amelybe az ingatlanokat terhelő és a gazdának egyéb fennálló tartozásait bele kell illeszteni. Ezt a keretet a birtok teherbíróképessége, terhelési határa adja meg. Abból kell ugyanis kiKép v. iromány. 1927—1932. XXIV. kötet. 16
