Képviselőházi irományok, 1927. XXIII. kötet • 1025-1123. sz.
Irományszámok - 1927-1026. Törvényjavaslat a villamos energia fejlesztéséről, vezetéséről és szolgáltatásáról
28 1026. szám. A villamos energiaellátásnak ez a számokban is bámulatot keltő nagyarányú térfoglalása önként maga után vonta az egyes államokban azt a szorgos igyekezetet, hogy az erre irányuló tevékenységet törvényekkel szabályozzák. Innen van az, hogy a villamosságügyi törvényalkotásnak legtermékenyebb korszaka az utolsó másfél évtizedre esik. A fent általánosságban vázolt tevékenység arányait és jelentőségét az alábbi számadatok világítják meg. Angliában 1914-ben a közhasználatú villamos energiatelepek teljesítménye még csak 2.000,000.000 kwó s a fejenkénti fogyasztás 43'5 kwó volt, 1924-ig ezek a számok 6.680,000.000, ill. 140 kwó-ra, 1928-ra pedig 9.930,000.000 és 204 kwó-ra emelkedtek. A villamos energia térfoglalása e 15 éven belül abszolút értékben kereken 5-szörös, intenzitásban pedig 4*7-szeres. Németországban a közhasználatú villamos energiafejlesztő telepek teljesítménye 1900-ban még csak 246,000.000 kwó, a fejkvóta pedig 4*4 kwó volt. Ezek a számok 1920-ig 3.500,000.000, ül. 55 kwó-ra, 1928-ig pedig 14.150,000.000 és 218 kwó-ra emelkedtek. Különösen szembeszökő az utolsó 8 év eredménye, a maga kereken négyszeres növekedési arányszámával. A villamosság térfoglalása itt 28 év leforgása alatt abszolút számban 57*5-szeres, intenzitásban pedig majdnem 50-szeres. Említésreméltó a villamosság általános jelentőségének jellemzésére még, hogy 1927-ben Kémetország saját használatú villamosműveinek energiafejlesztése a közhasználatú művekét túlszárnyalta s a kétféle művek együttes termelése meghaladta a 25 milliárd kwó-t. Igen jellemző s az energiagazdálkodás racionalizálására utal az a körülmény, hogy az 1927-ben így fejlesztett energiának 15'15 %-a vízierőből, 32 %-a barnaszénből, 36*3 %-a pedig kőszénből származott, míg a maradék gáz- és nyersolajgépek között oszlott meg. A szállításra alig alkalmas barnaszénnek tehát Németország energiaellátásában a kőszén mellett ma már majdnem egyenrangú szerep jut. Az Északamerikai Egyesült Államok energiatelepei a villamosvasútakat ellátó telepekkel együtt 1902-ben 4.768,500.000 kwó-t (fejenként 60 kwó), 1912-ben 17.572,000.000 kwó-t (fejenként 175 kwó), 1922-ben 47.653,000.000 kwó-t (fejenként 434 kwó) és 1927-ben 80.205,000.000 kwó-t (fejenként 670 kwó) fejlesztettek s utóbbi energiamennyiségnek több, mint 37 %-a vízierőből származott. A villamos energia térfoglalása itt a statisztika feltárta 20 éves időközben majdnem 17-szeres, intenzitás tekintetében pedig 11-szeres. A villamos energiagazdálkodás kifejlődésének érdekes példáját nyújtja Olaszország. A villamos energiatelepek termelése 1910-ben itt 1.285,000.000 kwó volt (fejenként 37 kwó) s ez a szám 1927-ben 8.107,000.000 kwó-val (fejenként 200 kwó( 17évenbelüla6*3-szeresre (fejkvótaszerint 5*4-szeres) emelkedett. Figyelemreméltó, hogy ennek az energiának több, mint 96°/ 0-a vízierőkből származott s ennek folytán az ásványi szenekben szűkölködő ország nem kevesebb, mint 110 millió q szén behozatalától mentesült. Svájc 1916 óta vízierőinek intenzív kihasználásával s vasútjainak villamosításával ugyancsak szénimportjának csökkentése érdekében tért a legintenzívebb villamosgazdálkodás útjára. A fejlődés menetéről itt a következő adatok számolnak be. 1916-ban a fejlesztett villamos energia 1.540,000.000 kwó, fejenként 40 kwó-val, 1927-ben pedig 3.360,000.000 kwó, 835 kwó-s fejkvótával. A fejlődés all éves időszakon belül több mint kétszeres. Csupán a vasutak villamosításával Svájcnak 1928-ig nemcsak szénbehozatalát sikerült 6 millió q-val, 22 millió frc értékben csökkenteni, hanem ezenfelül energia-export útján 20 millió frc-t meghaladó bevételhez is jutott. 1 ) Ezeknek az eredményeknek különös nemzetgazdasági 1 ) Svájc energiaexportja 1927-ben 1020 millió kwó-val a termelésnek közel 1 / 3-át érte 1 el, több mint 20 millió frc értékkel.
