Képviselőházi irományok, 1927. XXIII. kötet • 1025-1123. sz.
Irományszámok - 1927-1096. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése sajtó útján elkövetett osztály elleni izgatás bűntettével gyanúsított Esztergályos János országgyűlési képviselő mentelmi ügyében
1096. szám. 337 1096. szám. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése sajtó útján elkövetett osztály elleni izgatás bűntettével gyanúsított Esztergályos János országgyűlési képviselő mentelmi ügyében. Tisztelt Képviselőház ! A budapesti kir. főügyészség 9.509/1930. f. ü. szám alatt Esztergályos János országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérte, mert a budapesti kir. büntető törvényszék B. 9.461/10/1930. sz. megkeresése szerint ellene a bíróság mint felelős szerkesztő ellen eljárást indított a «bányamunkás» című időszaki lap 1930. évi szeptember hó 1-i számában «Magyarország öntudatos bányamunkásaihoz !» feliratú cikk tartalma, de különösen annak következő kitételei miatt : «Magyarország öntudatos bányamunkásaihoz !» «Ha elveri a jég valamely vidéken a termést, ha a bortermelők nem tudják borukat értékesíteni, ha a gabcjna ára lemegy, vagy ha valamely gazdag zsidó spekuláns, mint a Bacher, bajba jut, akkor mindjárt tudnak segíteni. Akkor jön az adóelengedés, jön a külföldi borház, amely ugyan nem alkalmas arra, hogy a borfogyasztást emelje, legfeljebb arra, hogy az ország jó hírnevét rontsa és egypár kalandornak lehetőséget nyújtson arra, hogy az állami pénzeket olymódon vágja zsebre, amiért nem lehet őt lecsukni, jön a boléta, ha esik a gabona ára, amelyből azután a kisgazdáknak megint nincs semmi hasznuk, hanem csak a nagy földbirtokosok élvezik az előnyét. Ha valamely spekuláns bajba jut, akkor az ország hitelképességének javítása jelszavával sietnek a segítségére. Mindenkivel foglalkoznak, csak a dolgozó emberekkel nem!» — «Miért nem jutott eszébe a kormánynak, hogy intézetet állítson fel, amely megállapítja, hogy hogyan tudnak Magyarország dolgozó bányamunkásai most már évek óta ebből a koldusbérből megélni ?» — «Erkölcsvédelmi rendeleteket kiadni, alacsony béreket fizetni, éheztetni a munkások százezreit, ez nem egyeztethető össze. Még kevésbbé egyeztethető össze az a fény és pompa, amelyet Szent Istvánkor láttunk Budapesten, amikor éhező tömegek sorfalai között felvonultak arannyal és gyémánttal díszített ruhában, — szinte provokálva azokat, akiknek aznapra folt sem jutott a lyukas cipőjükre és ha vétletlenül esett volna az eső, akkor a fele nem mert volna kiállani az utcára, mert félt volna, hogy a cipőjébe folyik a víz. Képv. iromány. 1927—1932. XXIII. kötet. 43
