Képviselőházi irományok, 1927. XXIII. kötet • 1025-1123. sz.
Irományszámok - 1927-1085. A képviselőház pénzügyi és közoktatásügyi bizottságának együttes jelentése "a kiadások apasztásáról, a szolgálati vagy munkabérviszonyból és a tantiémekből származó jövedelmek megadóztatásáról és egyéb rendelkezésekről" szóló 1072. számú törvényjavaslat tárgyában
1085. szám. 305 vett egyszerűsítési intézkedések végrehajtása azonban csak fokozatosan érezteti hatását s így a létszámapasztást is csak fokozatosan lehet végrehajtani. De éppen ez a körülmény teszi lehetővé, hogy a létszámapasztást nem erőszakos beavatkozással, hanem tisztán a természetes apadásra alapítva lehessen végrehajtani anélkül, hogy a nyugdíjak terhe tömeges nyugdíjazások által növeltetnék, vagy pedig, hogy alkalmazottak elbocsáttassanak, mert ez csak fokozná a gazdasági nehézségeket. A törvényjavaslat 2., 3. és 4. §-a részletesen szabályozza a végrehajtandó újabb létszámapasztásnak részleteit, a felállítandó és 6 év alatt megvalósítandó normálstátusok eléréséig terjedő időszak alatt megüresedő állások mikénti betöltését, a normálstátusoknak a költségvetésekben való mikénti feltüntetését ; rendelkezéseket tartalmaz továbbá gyakornoki állások szervezésére, valamint a személyhez kötött állások megszüntetésére és az alkalmazottaknak a létszámapasztás végrehajtása céljából szükségessé váló áthelyezésére vonatkozólag. Az együttes bizottság véleménye szerint a tervezett létszámapasztásnak a törvényjavaslatban megállapított módozatai az államháztartás terheinek csökkentése mellett a szociális szempontokat is teljesen figyelembe veszik, miért is az említett szakaszok rendelkezéseit az együttes bizottság — az alábbiakban ismertetett kiegészítésekkel — minden tekintetben magáévá teszi. A törvényjavaslat II. fejezete a szolgálati vagy munkabérviszonyból és a tantiémekből származó jövedelmek megadóztatásával foglalkozik. Az eziránti rendelkezéseknek az az indokolása, hogy a néhány év előtti helyzettel szemben a fixfizetésből élők és a lakosság egyéb részeinek anyagi helyzete között kétségtelenül eltolódás mutatkozik az utóbbiak hátrányára. Akkor tehát, amikor a közterhek növelésére van szükség, nem méltánytalan a fixfizetésű alkalmazottá^ keresetét külön adóval megterhelni, mert a fixfizetésű alkalmazottak anyagi helyzetének viszonylagos javulása és az adónak alacsony mérve ezt jobban elviselhetővé teszi számukra, mint más foglalkozási ágakra nézve. Ezen új bevételi forrás megnyitására, amelyből évenkint mintegy 21 millió pengő bevétel várható, mint a törvényjavaslat indokolása is kiemeli, azért van szükség, mert az államháztartás kiadásainak a tervezett létszámapasztás útján várható csökkenése csak fokozottan, hosszabb idő alatt állhat elő s így átmenetileg más úton kell gondoskodni arról, hogy az államháztartás szükségleteinek fedezése biztosíttassék. A kívánt cél ugyan az állami alkalmazottak illetményeinek csökkentésével is elérhető lenne, azonban a kormány mellőzni kívánja az illetmények csökkentését, mert egyrészt csak a legszükségesebb mérvig akarja a fixfizetésűek kereseté* igénybevenni és pedig olymódon, hogy adandó alkalommal a megterhelés azonnal megszüntethető legyen, másrészt pedig, mert igazságosabbnak látszik, hogy az általános gazdasági helyzet rosszabbodása folytán ne csak a közszolgálati alkalmazottak terheltessenek meg, hanem a szükséges áldozatból egy általános illetményadó révén a magánalkalmazottak is kivegyék a részüket. A törvényjavaslat 6. és 7. §-a szerint az életbeléptetni kívánt külön adó ugyanazon illetmények után fizetendő, mint az alkalmazottak kereseti adója. Míg azonban az alkalmazottak kereseti adójánál csupán a heti 20, illetőleg a havi 80 P-t meg nem haladó illetmények mentesek az adó alól, a törvényjavaslat a külön adóra jóval magasabb létminimumot állapít meg, amennyiben a 7. §. (2) bekezdése szerint a külön adó alól az illetmények heti 30 P-ig, illetőleg havi 120 P-ig lennének mentesek. Ugyancsak külön adó alá vonja a törvényjavaslat az alkalmazottak kereseti adója alá eső keresetekkel sok tekintetben rokon és a fennálló rendelkezések szerint tantiémadó alá eső jövedelmeket is, Képv. iromány. 1927-1932. XXIII. k&tet. 39
