Képviselőházi irományok, 1927. XXII. kötet • 981-1024. sz.

Irományszámok - 1927-999. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése "a törvénykezés egyszerűsítéséről" szóló 929. számú törvényjavaslat tárgyában

166 999. szám. esetében sincs szükség több határozat egybevetésére. A 62. §. 4. bekezdésében 1-—6. pont alatt felsorolt kivételek valamennyije tehát csak a kielégítési végrehajtásra vonatkozik, mig az 1. pont a biztosítási végrehajtásra nem vonatkozik. A most javasolt módosítás a 76. §-nál javasolt módosítással együtt ezt a helyzetet világosabban fejezi ki, mint a mostani szöveg. A 62. §. 2. pontja helyébe a következő szöveget javasoljuk : «2. ha a végrehajtást nem az alapjául szolgáló közokiratban meghatározott egész marasztalási összeg erejéig kérik, vagy ha nem a végrehajtás alapjául szolgáló közokiratban meghatározott jogosított javára vagy nem az abban meghatározott adós ellen kell a végrehajtást elrendelni, vagy ha a végrehajtató olyan ingatlanra — vagy egyebek közt olyan ingatlanra is — kér végrehajtást, amely a végrehajtást szenvedőre Örökség vagy hagyomány útján átszállt, de a telekkönyvben még nincs tulajdonául bekebelezve,» Tartalmi újítás az előbbi szöveggel szemben csak az, hogy a végrehajtási kérvény útjára kívánja utalni a végrehajtás kieszközlését olyankor, amikor nem az egész marasztalási összegre kérik a végrehajtást. Ennek indoka az, hogy a végrehajtható kiadmány kieszközlése során nincs is módja a végrehajtatónak megfelelő formában előadni, hogy csak részösszeg erejéig kér végrehajtást, de ha módja volna is rá, a végrehajtható okiratban foglalt marasztalástól eltérő végrehajtás esetében a végrehajtási záradéknál nem volna egyszerűbb, mint a végrehajtást elrendelő végzés. Meg lehetne ugyan a kérdést oldani úgy is, hogy ilyen esetben a végrehajtható kiadmány a teljes marasztalási összeg erejéig szólna és csak a kiküldöttel közölné a végrehajtató, hogy követeléséből mennyi áll még fenn, de ez már egyszerűsítés helyett inkább bonyolítaná az eljárást és emellett azzal a méltánytalan következménnyel is járna, hogy a végrehajtás kieszközlésekor nem a tényleg fennálló követelés erejéig kellene illetéket leróni, hanem az egész marasztalási összeg erejéig és az egész marasztalási összeg alapulvételével történnék a költségmegállapítás is. A törvényjavaslat 63. §-ához. A 63. §. '4. bekezdése a következő mondattal bővül : «Ezt a költséget felszámítás nélkül is meg kell állapítani.» Az 1881 : LX. t.-c. 27. §-ának 2. bekezdése szerint a végrehajtási eljárásban a költségeket fel kell számítani. Minthogy azonban a kiadmány kieszközlése formaszerű kérelem előterjesztése nélkül, egyszerűen a végrehajtható közokirat példányainak benyújtása útján történik s így a kérelem előterjesztésekor a költségek felszámítására nincsen mód : ezeknek a költségeknek hivatalból való megállapítását kell elrendelni. A 63. §. 7. bekezdésének második és harmadik mondata helyébe a következő mondat lép : «Ebben az esetben a telekkönyvi hatósághoz intézett kérvényhez két — ha pedig több végrehajtást szenvedő ellen kell a telekkönyvi hatóságnak a végrehajtást foganatosítania : megfelelően több — kiadmánypéldányt kell csatolni ; egy példányt a telekkönyvi hatóság tart meg, egy-egy példányt pedig minden végrehajtást szenvedőnek a végrehajtás foganatosítása tárgyában hozott végzéssel együtt kézbesíttet.» Világosabban ki kell fejezni, hogy a telekkönyvi hatósághoz nemcsak egy kiadmánypéldányt kell beterjeszteni, hanem annyit, hogy egy példány nála maradhasson és minden végrehajtást szenvedőnek jusson egy-egy példány. A törvényjavaslat 64. §-a után új 65. §. gyanánt javasoljuk a következőt : «A 25 pengőt meg nem haladó követelések tekintetében ingókra a végrehajtást a községi elöljáróság foganatosítja a közadók behajtásának szabályai szerint.