Képviselőházi irományok, 1927. XXII. kötet • 981-1024. sz.

Irományszámok - 1927-999. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése "a törvénykezés egyszerűsítéséről" szóló 929. számú törvényjavaslat tárgyában

999. szám. 167 A végrehajtató kérelmére ezekben az esetekben is bírói kiküldöttet kell kirendelni, azonban a végrehajtás foganatosítása körül felmerült költségekből a végrehajtást szenvedőt csak a bélyegköltség terheli.» A 25 pengőt meg nem haladó követelések behajtásával gyakran a követelést többszörösen meghaladó eljárási költségek merülnek fel, ezek csökkentése indokolt. A törvényjavaslat eredetileg 65., az új számozás szerint 66. §-ához : A 66. §. 1. bekezdésében a «kifizetett összeget» szavak után a következő szavak toldandók be : «amennyiben a végrehajtatót illeti.» Lehetséges, hogy a foglaláskor kifizetett összeg egy része eljárási díj címén a végrehajtót vagy à szegény fél helyett előlegezett költségek megtérítése fejében az államkincstárt illeti. A törvényjavaslat eredetileg 66,, az új számozás szerini, 67. §-ához : A 66., illetve 67. §. utolsó bekezdésének utolsó mondata helyébe a következő szöveg lép : «A másolat kézbesítésének módjára, idejére és helyére azok a szabályok állanak, amelyek szerint e §." értelmében a költségek kiszámítását tartalmazó iratot kell a végrehajtást szenvedő részére kézbesíteni.» E szöveg annyiben szabatosabb az eredetinél, hogy a kézbesítés idején és helyén kívül a kézbesítés módját is kifejezetten szabályozza, továbbá, hogy mivel e §-ban kétféle kézbesítési mód van szabályozva, egyik a költségkiszámílást tartalmazó iratnak a végrehajtató részére, a másik ezen iratnak a végrehajtást szenvedő részére való kézbesítése esetére, határozottan kifejezi, hogy a jegyzőkönyv másolatát úgy kell kézbesíteni, ahogyan a végrehajtást szenvedő részére kell a költségkiszámítást tartalmazó iratot kézbesíteni. A törvényjavaslat eredetileg 69., az új számozás szerint 70. §-a után két új §. közbeiktatását javasoljuk. Ezek a következők : «71. §. Az 1881 : LX. t.-c. 106. §-a a következő rendelkezésekkel bővül : Ha a kiküldött ugyanazon fajbeli csekélyebb értékű ingóságokat egy tétel alá foglalt (1881 : LX, t.rc. 50. §. 3. bek.), a tétel alá foglalt ingóságoknak a vevő javára leütéséig bármely érdekelt kérheti a kiküldöttől, hogy az egybefoglalt ingókat egyenkint árverezze el. A leütésig azt is kérheti bármely érdekelt, hogy a lefoglalt terményt vagy mennyiség szerint meghatározott más ingóságot kisebb tételekben bocsássák árverésre. A kiküldött köteles az érdekelteket erre a jogukra az árverés megkezdése előtt figyelmeztetni. A jelen bekezdés alá eső kérelemnek teljesítését megtagadni csak akkor lehet, ha a kérelem teljesítése az árverés menetét szertelenül elhúzná. Nem lehet a jelen bekezdés alapján kérni azt, hogy a bíróság intézkedése folytán együtt árverés alá bocsátandó több foglalási tételt (1881 : LX. t.-c. 106. §. 3. bek.) elkülönítve bocsássanak árverés alá. Az egész foglalási tételre tett legmagasabb ajánlathoz addig van kötve az árverelő, míg az első részlettételre az első figyelembevehető (72. §.) ajánlatot meg nem tették.» Az esetek többségében — különösen kisebb helyeken — célszerűbb a terményeknek és. a hasonnemű ingóknak kisebb tételekben árverés alá bocsátása. Erre kíván ez a rendelkezés módot adni. «72. '§. Az 1881 : LX. t.-c. 107. §-a a következő rendelkezésekkel bővül : Legkésőbben az árverés határnapját megelőző tizedik napon a költségek előlegezése mellett bármely érdekelt kérheti, hogy az ingóságok árverésére kitűzött határnapra a bíróság szakértőt — különféle, szakértelmet kívánó ingóságok elárverezése esetében több szakértőt — rendeljen ki a végből, hogy az árverésre kerülő ingóságok értékét megállapítsa. :.