Képviselőházi irományok, 1927. XXI. kötet • 938-980. sz.
Irományszámok - 1927-969. A képviselőház külügyi és pénzügyi bizottságának együttes jelentése "a trianoni szerződésből folyó kötelezettségekre vonatkozó egyezmények becikkelyezéséről" szóló 939. számú törvényjavaslat tárgyában
250 969. szám. Végül komoly eredményt lát a bizottság abban az egész vonalon végigvitt tényben, hogy az egyességileg elvállalt fizetési kötelezettségeink csak az 1943. év után kezdődnek. Mielőtt az egyességekkel kapcsolatos egy-két fontosabb részletkérdés tárgyalására térne ki a bizottság, foglalkoznia kell a vita során ismételten szóba került azzal az általános természetű kérdéssel, hogy t. i. az agrárreform, illetve az ezzel kapcsolatos kártérítési ügyek nem lettek volna-e a mostani rendezésből teljesen kikapcsolhatók, közelebbről, hogy ezek az ügyek nem befolyásolták-e hátrányunkra a magyar állam által 1944 után fizetendő évi annuitások nagyságát. Erre nézve a bizottság kialakult — nemleges — álláspontja tekintetében a következő tények voltak döntők. 1. Ami azt a kérdést illeti, hogy vájjon az egyes szomszédos államok agrárreformjaival kapcsolatos kártérítési ügyek nem lettek volna-e a hágai, illetve párisi rendezésből kikapcsolhatók, a Bizottságnak a külügyminiszter úr által adott szóbeli felvilágosítások és a hágai konferenciának ezekkel kapcsolatban bemutatott hivatalos okmányai alapján, a vita során elhangzott ellenkező állításokkal szemben alkalma volt meggyőződést szerezni arról, hogy a tárgyalások alatt a hitelező államok részéről Magyarországnak oly ajánlat, miszerint a szóban lévő kártérítési igények elejtése fejében Magyarország ellen sem jóvátétel címén, sem egyéb címeken semmi további követelés nem támaszttatnék, nem csak hogy nem tétetett, hanem ellenkezőleg, a hitelező hatalmak által a magyar tárgyaló küldöttség részére tett s ez által — a bizottság meggyőződése szerint helyesen — elfogadhatatlanként visszautasított ajánlat a trianoni szerződés 250-ik cikkén alapuló összes magyar igények elejtése esetére is fenntartotta a Magyarország által teljesítendő további fizetésekre irányuló követelést. A m. kir. kormánynak a bizottságban megjelent tagjai által a bizottság részére adott felvilágosításokból megállapítható volt továbbá, hogy a magyar tárgyaló küldöttségtől mindig távol állott az, hogy a magyar állampolgárok említett kárköveteléseinek a trianoni szerződésből folyó kötelezettségeink rendezését célzó tárgyalások anyagába való bevonását szorgalmazza, és hogy a magyar álláspont, amelytől a bekövetkezett rendezés során csak ellenfeleink legerősebb nyomása következtében, a trianoni békeszerződés 250-ik cikkén alapuló igényeknek csak egy részére történt eltérés, mindig az volt, hogy magyar állampolgároknak a trianoni békeszerződésen közvetlenül alapuló igényei nem hozhatók összefüggésbe a magyar államnak ugyané szerződésen alapuló pénzügyi kötelezettségeivel. Megelégedéssel látta a bizottság, hogy ezt az álláspontot a tárgyaló bizottságnak a trianoni békeszerződés alapján a múltban támasztott igények igen jelentékeny részére, a jövőbeni tények alapján netán támasztható további igények tekintetében pedig teljes egészében sikerült fenntartania. A bizottság nézete tehát az, hogy a tárgyalások kiindulópontját képezett és fenntebb ismertetett, a szóbanforgó igényekről való lemondáson felépülő ajánlattal szemben az elért eredmény nemcsak magyar állampolgáraink jogainak szempontjából tekinthető az adott viszonyok figyelembevételével kedvezőnek, hanem mint Magyarország abbeli készségének bizonyítéka, hogy az általános európai kiengesztelődést a vitás vagyoni kérdések rendezése útján elérni célzó törekvésekbe bekapcsolódni hajlandó, politikailag is figyelemreméltó. 2. Ami azt a közelebbi kérdést illeti, hogy a magyar állampolgárok kártérítési igényei nem befolyásolták-e hátrányunkra a fizetendő évi annuitások nagyságát, a bizottságban az a nézet alakult ki, hogy mégha a kérdést a legszélesebb körben, a Magyar Állam külpolitikai helyzetének és tekintélyének szempontjából vizsgáljuk is, arra az eredményre kell jutni, hogy a magyar irányadó tényezőknek az a magatartása, amellyel a békeszerződésen alapuló jogaikban sérelmet szenve-