Képviselőházi irományok, 1927. XXI. kötet • 938-980. sz.

Irományszámok - 1927-969. A képviselőház külügyi és pénzügyi bizottságának együttes jelentése "a trianoni szerződésből folyó kötelezettségekre vonatkozó egyezmények becikkelyezéséről" szóló 939. számú törvényjavaslat tárgyában

969. szám. 251 dett állampolgáraiknak védelmét magáévá tette, eme jogok védelmében a nem­zetközi fórumok előtt éveken át, nehéz tárgyalások során eréllyel helytállott, nemcsak hogy nem járt országos érdekek sérelmével, hanem ellenkezőleg, hazánk­nak az államok között erkölcsi megbecsülést szerzett és a hazánk iránt az államok együttesében megnyilvánuló légkört kedvezőbbé tette. Nem lehet tehát a bizottság nézete szerint arról szó, mintha az állampol­gáraink jogainak védelmében folytatott küzdelem, amely egyébként minden kor­mánynak elemi kötelessége, Magyarország pénzügyi kötelezettségeinek rendezé­sére kedvezőtlen befolyást gyakorolt volna. Ebben az általános megfontoláson alapuló nézetében megerősítette a bizottságot az a tény is, hogy pl. Bulgária, amelynek a 250. cikken alapuló igényekhez hasonló rendezendő igényei nem vol­tak, ennek ellenére szintén oly összeggel terheltetett meg (évi 11*5 millió arany­korona), amely igen közel áll a Magyar Állam által 1943 után különleges követe­lések címén fizetendő évi 13'5 milliós annuitásához. A magyar állampolgároknak a 250-ik cikken alapuló jogigényei tekintetében be­következett rendezéssel kapcsolatosan Sándor Pál bizottsági tag és társai határozati javaslatot adtak be, amely a bizottsági jelentésben annak az óhajnak a kifejezésre­juttatását kívánta, hogy a Ház utasítsa a kormányt egy oly értelmű törvényjavaslat benyújtására, amely szerint a magyar igénylők részére a Parisban kötött egyezmé­nyek értelmében az úgynevezett agráralapból fizetendő összegek rovassanak meg egy 25%-os vagyonadóval, amely vagyonadó hozadéka fordíttassék bizonyos meg­határozott célokra, így elsősorban a hadikölcsöncímletek valorizációjára. A bizottság a határozati javaslatot nem tette magáévá, minthogy tagjainak többsége azon a nézeten volt, hogy a határozati javaslatban megjelölt célok azok közé tartoznak, amelyek — ha a lehetőség erre fennforog — az összes magyar adó­fizetők anyagi erejéből valósítandók meg, amivel szemben a legnagyobb fokban méltánytalan és visszatetsző volna eme célok megvalósításának terhét a magyar állampolgárok egy kisebb csoportjára hárítani, amely csoport az utódállamok kisa­játításai következtében amúgy is igen jelentékeny vagyoni veszteségeket szen­vedett. A bizottságot ennek az álláspontjának a kialakulásában nem befolyásolhatta az indítványozók által felhozott ama helyt nem álló érv sem, amely szerint az agrár­alapból nyújtandó kártalanítási összegek tulajdonképpen a magyar adófizetők filléreiből tevődnének össze s jutnának el az igényjogosult károsultakhoz. Emez érveléssel szemben ugyanis a bizottság többségének határozott véle­ménye szerint döntő súllyal esik latba az a tény, hogy Magyarország az agráralap alimentálásához a III. Egyezmény szerint semmivel sem járul hozzá s hogy Magyar­ország az általa 1943-ig jóvátétel címén, azt követőleg pedig különleges tartozások címén fizetett összegeket a Nemzetközi Fizetések Bankjához a hitelező hatalmak számlájára az I. egyezmény 1. cikkében megállapított határozott rendeltetéssel fizeti be. Ezzel a fizetéssel a szóbanforgó összegek valóban véglegesen a hitelező hatalmak tulajdonába jutnak, amelyek azokkal belátásuk szerint rendelkeznek. Hogy a hitelező hatalmak az alapba való befizetéseiket mily forrásokból teremtik elő, arra mint az érdekelt kormányok belügyére, Magyarország behatást nem gyakorolhat s így éppúgy nem emelhetett kifogást az ellen, hogy a hitelező hatalmak az alapba való befizetések egy részét a magyar fizetések révén rendelke­zésükre jutó összegekből óhajtották eszközölni, amint nem lehetett kifogása az ellen sem, hogy ugyanezek a hatalmak ugyanezen alapba teljesítendő egyéb be­fizetések céljaira—a III. Egyezmény 2. cikkének harmadik pontjából kitűnőleg — részben közelebbről meg nem határozót saját fizetéseiket, részben a bolgár jóvá­tételből eredő részesedésüket óhajtották felhasználni. 32"

Next

/
Oldalképek
Tartalom