Képviselőházi irományok, 1927. XXI. kötet • 938-980. sz.

Irományszámok - 1927-939. Törvényjavaslat a trianoni szerződésből fólyó kötelezettségekre vonatkozó egyezmények becikkelyezéséről

164 Ô39. szám. feleket értesíti, akik a zavar elhárításáról intézkednek. E rendelkezés igen előnyös az alap által kibocsátandó kötvények bonitása szempontjából. Az agráralapnak egy külön tartaléka is van (III. Egyezmény 20. cikk), mely Csehországgal való viszonyban a jövőben keletkezhető agrárperek külonszerű fedezésére szolgál. Ez új perek ugyanis annyira megváltoztathatnák a fentjelzett általános felosztási rendszer előzetes számításait, hogy ezekre az új perekre a fent jelzett rendszer nem volt alkalmazható. Ezek tekintetében elsősorban is kikötöttük, hogy amennyiben a már említett 146 személyt tartalmazó listán szereplők terhére történnék új kisajátítás, a magyar kormány a teljes kártérítés elvétől el nem térhet, mert ez azt jelentené, hogy opciót enged Csehszlovákiának a magyar állampolgárok földjének elvételére. Hosszas tárgyalás után a 226 aranykoronás átlag helyett e földeket illetőleg 300 aranykorona átlagos kártérítésben egyeztünk meg, a 74 aranykorona katasztrális holdanként! különbözetet Franciaország és Olaszország vállalták magukra (Pótmegállapodás a III. Egyezmény 20-ik cikkéhez). Általában ez az egész külön tartalék, mely csak Parisban került szóba, Franciaország és Olaszország áldozatkészségéből létesült és voltaképpen nem áll egyébből, mint a csehszlovák helyi agrárkártérítésből, kiegészítve e két NagyHatalom 8,150.000 aranykorona tőkeértéknek megfelelő hozzájárulásaival, a végből, hogy a kártérítés katasztrális holdanként az ismert magyar állampolgároknál 300 aranykoronát, az ismeretleneknél 226 aranykoronát elérhessen. Az így még kisajátítható földek kiterjedése 25.000 katasztrális holdra van korlátozva az ismert magyar állampolgárok terhére és további 25.000 katasztrális holdra, ha a 146 nevet tartalmazó listán (3-ik kategória) kívül is még jelentkeznének magyar állampolgárok, ami a helyzet átvizsgálása után igen valószínűtlen. Hogy Franciaország és Olaszország áldozatkészségét ne vegyük túlságosan igénybe ily általunk névszerint meg sem nevezhető magyar állampolgárok számára, kénytelenek voltunk a 146 néven túl még esetleg felmerülök részére, ismét visszatérve a 226 aranykoronás kártérítésre, ezzel a mérsékeltebb kártérítéssel megelégedni (4-ik kategória), mint ez a folyó perekben (2-ik kategória) is történik. Réméljük, hogy a valóságban sem az első 25.000 katasztrális hold, és még kevésbbé a második 25.000 katasztrális hold kisajátítására nem fog kerülni a sor. A Nagy-Hatalmak által az agráralap rendelkezésére bocsátott összegek részint véglegesen vannak átbocsátva, részint azzal, hogy ha az agráralapban megtakaríttatnak, úgy átmennek a B-alapba, melyről már mondottuk, hogy egy puszta segély a kis-entente államok részére per veszteségük esetére az agráralapra nem tartozó 250-es cikk alapján indult perekben, részint azzal, hogy ha megtakaríttatnak, a Nagy-Hatalmaknak visszaadandók. A III. Egyezmény az illető helyeken e tekintetben mindig tartalmazza a megfelelő rendelkezéseket. A visszaadás van kimondva a külön tartalék számára nyújtott járulékokat illetőleg, ha nem szükségeltetnének. Alapos reményünk van, hogy ez az eset e tartalékra vagy annak nagy részére tényleg be fog állani. A III. Egyezmény szabályait a külön tartalékra nézve a már hivatkozott Pótmegállapodás III. Egyezmény 20. cikkéhez egészíti ki. Fontos rendelkezéseinél fogva ez a Pótmegállapodás az Ország törvényei közé lesz iktatandó. Nem áll ez a III. Egyezmény 12. cikkére vonatkozólag létrejött, pusztán átmeneti jellegű Kormányok közötti megállapodásra. De történtek ezen kívül a II. és III. Egyezményekre vonatkozólag levélváltások is a tárgyaló küldöttségek vezetői között. Ezek külön jogokat és kötelezettségeket közvetlenül nem statuálnak, csak magyarázzák az Egyezményekben foglalt megállapodásokat. Törvénybe iktatásuk ehhez képest felesleges. Mégis,