Képviselőházi irományok, 1927. XX. kötet • 882-937. sz.

Irományszámok - 1927-924. Törvényjavaslat a Franciaországgal 1925. évi október hó 13-án kötött és az 1926. évi V. törvénycikkbe iktatott kereskedelmi egyezménynek, valamint az 1926. évi december hó 18-án kötött és az 1927. évi XVI. törvénycikkbe iktatott pótegyezmények kiegészítésekép 1929. évi december hó 21-én aláírt második pótegyezmény becikkelyezéséről

230 924. szám. Melléklet a 924. számú irományhoz. Indokolás „a Franciaországgal 1925. évi október hó 13-án kötött és az 1926. évi V. törvénycikkbe iktatott kereskedelmi egyezménynek, valamint az 1926. évi december hó 18-án kötött és az 1927. évi XVI. törvénycikkbe iktatott pótegyezménynek kiegészítésekép 1929. évi december hő 21-én aláírt második pótegyezmény becikkelyezéséről" szóló törvényjavaslathoz. A magyar törvényhozás két ízben foglalkozott már a Franciaországgal való kereskedelempolitikai viszonyunk rendezését célzó megállapodásokkal. Az első egyezményt Franciaországgal 1925. évi október hó 13-án kötöttük s ezt az egyezményt az 1926. évi V. törvénycikk iktatta törvényeink közé. Miként ismeretes, Franciaországgal való kereskedelempolitikai viszonyunknak ez az első rendezése inkább tapogatózó kísérlet volt, mert a háború előtti idők és az egyezmény megkötését megelőző évek folyamán közvetlen kereskedelmi kapcsolataink Franciaországgal oly fejletlenek voltak, mindkét ország termelési viszonyai annyira nem voltak még állandósulva, hogy a kölcsönös kereskedelmi forgalom szabályozásának megbízható alapjai hiányzottak. A szóbanforgó egyezmény gondoskodott is rövid időn belül lehetővé váló revízióról, amely a két kormány megállapodása alapján nem is egy évvel az egyezmény életbelépte után végre is hajtatott. Ennek a revíziónak eredménye volt az 1926. évi december hó 18-án kötött és az 1927. évi XVI. törvénycikkbe iktatott pótegyezmény. Ez az újabb egyezmény még mindig nyitva hagyta a rövid időn belül szükségessé váló újabb tárgyalás lehetőségét, mert abban az időben Franciaország kereskedelempolitikai magatartása még nem alakult ki véglegesen, abban az időben folytatott a francia kormány végleges kereskedelmi szerződések megkötése iránt az európai államok egész sorával s elsősorban Németországgal tárgyalásokat s ugyanakkor előkészületben volt a francia vámtarifának is gyökeres revíziója. Az akkor kötött pót-, egyezmény ezért elsősorban az előző alkalommal a magyar vámok tekintetében Franciaországnak adott engedmények körül tapasztalt egyes visszásságokat igyekezett megszüntetni, de a magyar termékeknek Franciaországban való vámkezelését lényegesen nem változtatta meg. Időközben a francia kereskedelempolitika alapjai teljesen stabilizálódtak s a francia kormány elvi magatartása más országokkal való szerződéses tárgyalásokon gyökeresen átalakult. Az újabb francia kereskedelem- és vámpolitika pillérei ugyanis a Német birodalommal 1927-ben kötött kereskedelmi szerződés és a Svájccal 1928-ban kötött egyezmény. Franciaország ugyan továbbra is szigorúan ragaszkodik ahhoz az elvhez, hogy a két oszlopos vámtarifájának minimális