Képviselőházi irományok, 1927. XX. kötet • 882-937. sz.

Irományszámok - 1927-924. Törvényjavaslat a Franciaországgal 1925. évi október hó 13-án kötött és az 1926. évi V. törvénycikkbe iktatott kereskedelmi egyezménynek, valamint az 1926. évi december hó 18-án kötött és az 1927. évi XVI. törvénycikkbe iktatott pótegyezmények kiegészítésekép 1929. évi december hó 21-én aláírt második pótegyezmény becikkelyezéséről

924. szám. 231 vámjain alul külföldi államnak engedményt lekötni nem lehet, amihez képest a francia kormány az említett két országgal összesen kb. 3400 tételre vonatkozólag létrejött vámmegállapodásokat — hasonlóan a több más állammal később kötött kb. 1600 tételre vonatkozó megállapodást — a francia törvényhozás elé az autonom vámtarifa minimális vámjainak módosításaként terjesztette, mindenesetre azonban az eredmény ma az, hogy a francia vámtarifa mai kb. 7000 tétele közül kb. 5000 a valóságban más államokkal kötött szerződéses megállapodások révén le van kötve. Minthogy különösen a Németbirodalommal folytatott tárgyalások során a francia kormány annak ellenében, hogy a Német birodalom részéről biztosíttatott a telj es legnagyobb kedvezmény, kénytelen volt német termékek javára, ha nem is de jure, de legalább de facto — vagyis egy közös megállapodás alapján megállapított negatív lajstrom kivételével — a teljes legnagyobb kedvezményt ugyancsak megadni, Franciaország, amely addig a legnagyobb kedvezmény elvi alapján való tárgyalásoktól elzárkózott, ebben a tekintetben is szakított korábbi magatartásával. A Németbirodalom után sorra került tárgyalásain a francia kormány előbb csak de facto, később azután már de jure is több államnak megadta termékei számára a legnagyobb kedvezmény jogát. A mi megállapodásaink Franciaországgal még a korábbi szűkebb elvi alapon lévén megkötve, így idővel a magyar termékek túlnyomó része számára, amelyeknek nem volt biztosítva már az említett két egyezményben a minimális tarifa szerinti vámkezelés, súlyos hátrány alakult ki, amennyiben azok a minimális tarifánál kétszeresen vagy többszörösen magasabb maximális vám alá estek. A francia kormánnyal az elmúlt év vége felé megindított újabb szerződéses tárgyalásaink legfontosabbb célja ezért az volt, hogy a magyar származású termékek javára az egész vonalon biztosítsuk a legnagyobb kedvezmény alapján, vagyis a francia minimális vámtarifa szerint való vámkezelést. Az 1929. évi december hó folyamán ezirányban Párizsban folytatott tárgyalások aránylag rövid idő alatt teljes megegyezésre vezettek s a megegyezés során a francia kormány vállalta azt is, hogy, nem várva be az 1929. évi december hó 21-én aláírt új egyezménynek a két ország törvényhozása részéről való jóváhagyását és megerősítését, az összes magyar termékeknek a francia minimális vámtarifa szerinti kezelését már 1930. évi január hó 15-től rendeletileg fogja biztosítani. Ennek a kötelezettségének a francia kormány azóta eleget is tett és ma már semmiféle magyar áru nem részesül kedvezőtlenebb elbánásban Franciaországba való bevitelénél, mint bármely más ország terméke. Hogy ez az eredmény egyes oly fontosabb magyar kiviteli termékek számára, amelyek tekintetében az eddigi francia szerződéseink nem biztosították a minimális tarifát, mily jelentős könnyítést képvisel a Franciaországba való bevitelnél, arról a következő néhány összehasonlító adat ad képet : A január 15. A jelenleg előtt alkal- alkalmazott mázott vám vám francia frankokban Élő sertés (100 kg élősúly) 100 60 ' Leölt sertés (100 kg) '. 144 90 Tisztított disznózsír (100 kg) 240 120 Fehér bor (5000 hl kontingensen felül) hl-kint .... 220 05 Hasonlóan változott meg a helyzet, egyes magyar iparcikkek vámkezelése tekintetében, amelyek elhelyezésére ugyancsak újabban kínálkozott számottevő lehetőség a francia piacokon. E nagyjelentőségű elvi újításon kívül az új egyezmény még annyiban is lényegesen eltér korábbi megegyezéseinktől, hogy néhány