Képviselőházi irományok, 1927. XIX. kötet • 823-881. sz.

Irományszámok - 1927-865. Törvényjavaslat Budapest székesfőváros közigazgatásáról

228 865. szám. tékosabb erkölcsi tényezőnek minősíti, minthogy továbbá újabban az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1925 : XXVI. t.-c. 19., 26., 55. és 67. §-ai is — az ünnepélyes fogadalom teljes mellőzésével — kizárólag esküről rendelkeznek, a javaslat 63. §-a is a hivatali eskü letételét teszi kötelezővé. A 62. §-hoz, A tisztviselői állások megüresedése, vagy felfüggesztés esetében felmerülhet a szüksége annak, hogy az illető állást a közszolgálat érdekében helyettesítés útján kell betölteni. Ilyen esetekre nézve rendelkezik ez a §., amely kimondja, hogy a polgármester helyettesítéséről a törvényhatósági bizottság közgyűlése gondoskodik, úgy, amint az eddig is történt. A többi tisztviselő helyettesítésénél azonban nem volna megokolt a törvényhatósági bizottság rendelkezését kívánni, és már a közigazgatás rendjének minden fennakadástól való megóvása érdekében is célszerűbb volt a helyettesítés jogát a főpolgármesterre ruházni. (2) bekezdés a kiszolgált alkalmazottak nyugdíjazása tekintetében kiterjeszti a székesfővárosra az 1929 : XXX. t.-c. 74. §-ának rendelkezéseit, ami az egyenlő elbánás elvét juttatja érvényre. A 63. §~hoz. E §. (1) és (2) bekezdése az összeférhetetlenségről rendelkezik, még pedig (1) bekezdése rokonsági összeférhetetlenséget állapít meg egyfelől a főszámvevő és a helyettes főszámvevő, másfelől a polgármester és az alpolgármester (alpolgármesterek) közt, ami természetszerűen következik az említett állások betöltői közt fennálló hivatali ellenőrző jogkörből. A (2) bekezdés a számvevőségi tisztviselőkre kétféle foglalkozási összeférhetetlenséget állapít meg, jelesül : eltiltja őket olyan tisztség, állás vagy hivatal betöltésétől, amely számadási kötelezettséggel, vagy vagyoni felelősséggel jár, amivel ezeket vagyoni érdektelenség, függetlenség és részrehajlatlanság szempontjából kívánja megóvni ; — másodszor kizárja őket minden olyan vállalat igazgatásából vagy ügyviteléből, amely a székesfővárossal számadási, segélyezési vagy szerződéses viszonyban áll, — amivel azt kívánja biztosítani, hogy ezen hivatali ellenőrző feladatokat a székesfőváros érdekeinek megóvása körül tárgyilagosan, részrehajlás, elfogultság, érdekeltség és kedvezés nélkül gyakorolják. Az utóbbi viszonylatban természetszerűleg — kivételt állapít meg a javaslat azok személyére nézve, akiket az ilyen vállalatokhoz maga a székesfőváros rendel ki érdekeinek védelmére. A (3) bekezdés rendelkezése visszaéléseket kíván kizárni. A §. (4) bekezdése a székesfővárosi tisztviselők mellékfoglalkozására az 1929. XXX. t.-c. 72. §-ának (1) és (3)—(7) bekezdésében foglalt rendelkezéseket jelenti ki irányadóknak. A 64. §-hoz. Az (1) bekezdés az önkormányzati tisztviselőknek kártérítési felelősségét «állapítja meg azokért a károkért, amelyeket cselekvés vagy mulasztás által, szándékosan vagy vétkes gondatlanságból jogtalanul vagy illetéktelenül okoztak. A (2) bekezdése pedig a törvényhatósági bizottság és az intézőtanács ama tagjainak az egyetemleges kártérítési felelősségét mondja ki, akik valamely törvényellenes határozat létrejöttéhez szavazatukkal hozzájárultak, mindezekét azonban csak arra az esetre, ha az okozott kár szabályszerű jogorvoslattal nem volt elhárítható ( (3) bek.), vagyis amikor a hozott sérelmes határozat megváltoztatásának megkísérlésére nem kínálkozott jogorvoslat. x A §. (4) bekezdése mentesíti a tisztviselőt a kártérítési kötelezettség alól akkor, amikor a károkozó cselekvést vagy mulasztást hivatali felsőbbségének jogos hatáskörében kiadott rendeletéből és ennek megfelelően követte el ; tehát ha a felettes