Képviselőházi irományok, 1927. XIX. kötet • 823-881. sz.
Irományszámok - 1927-865. Törvényjavaslat Budapest székesfőváros közigazgatásáról
865. szám. 211 — és tetemes anyagi áldozatokkal járó — feladatkörnek ellátása csak úgy biztosítható, ha a székesfőváros a főpolgármester részére legalább annyi képviseleti átalányt juttat, mint amennyit a polgármester részére folyósít. Ennek a képviseleti átalánynak az állami költségvetés terhére való megállapítása nem volna indokolt, mert a főpolgármester a 6. §. (s) bekezdésében megállapított feladatkörét kizárólag a székesfőváros törvényhatósági bizottságának képviseletében és a,székesfőváros érdekében Játja el. A főpolgármester és hozzátartozóinak nyugellátására vonatkozó rendelkezés teljesen megegyezik az 1929 ; XXX. t.-c. 95. §-ának (5)—(7) bekezdéseiben a főispánokra vonatkozó rendelkezésekkel. A 10. §-hoz. A törvényjavaslatnak egyik főcélja — amint azt az indokolás általános részében hangsúlyoztam — az volt, hogy egyfelől a székesfőváros főpolgármesterének felügyeleti és ellenőrzési jogkörét kiszélesítsük és megerősítsük, másfelől pedig, hogy biztosítsam a főpolgármesternek a székesfőváros élén azt a jogállást, amelyet a főpolgármesteri állásnak egészen különleges jellege és az állás súlya megkíván. Ebből az alapelvből indul ki a törvényjavaslatnak ez a §-a, amely az (1) bekezdésnek a) pontjában levonja a következményeit annak a ténynek, hogy a főpolgármester nemcsak a kormánynak bizalmi embere, hanem a székesfővárosnak választottja is. Ennek a kettős szerepnek megfelelően a törvényjavaslat kötelességévé teszi a főpolgármesternek, hogy a törvényhatóság érdekeit a kormánynál támogassa, másfelől pedig őrködjék a felett, hogy a székesfőváros közigazgatása az állam érdekeit ne sértse. Az előbb idézett bekezdésnek b)—/^-ig terjedő rendelkezései a főpolgármester felügyleti jogából folynak. A g) pont leszögeszi a főpolgármester kinevezési jogát, amelyre nézve az általános indokolásban volt szerencsém részletesen nyilatkozni. A felügylet és ellenőrzés jogának hatásosabb gyakorlását kívánja szolgálni e törvényszakasznak (2) bekezdése, amely kimondja, hogy a kormány, a belügyminiszter kívánságára, bármelyik minisztérium létszámából állandó szakközeget rendelhet ki a főpolgármester mellé. Ez különben nem újítás, mert az 1927 : V. t.-c. is lehetővé tette ilyen szakközeg kiküldését. A főpolgármester kiszélesített hatáskörének ellátásához a dolog természeténél fogva megfelelő számú személyzet szükséges. A személyzet létszámának a megállapítását a törvényjavaslat e bekezdése a belügyminiszterre bízza, aki a főpolgármester és a polgármester meghallgatása után teljes tárgyilagossággal bírálhatja el azt a kérdést, hogy a főpolgármester hatáskörébe utalt ügyek mennyiségével milyen létszámú hivatali személyzet áll arányban. Mivel a főpolgármester a székesfőváros érdekében intézi a reá bízott ügyeket, ennélfogva egészen természetes, hogy a részére szükséges hivatali személyzetet a székesfőváros adja, és a működésével járó összes dologi kiadásokat is a székesfőváros viseli. A 11. §-hoz. A törvényhatósági bizottság taglétszámának leszállítására és a bizottsági tagok egyes csoportjainak megállapítására, valamint az egyes csoportok taglétszámának egymáshoz való arányára vonatkozó indokaimat volt szerencsém az általános indokolás során bővebben ismertetni. A (2) és (3) bekezdések rendelkezései — amelyek különben is teljesen megfelelnek az 1929 : XXX. t.-c. 2. §. (2) és (3) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek — indokolásra nem szorulnak. A (4) bekezdés rendelkezését nem tartottam mellőzhetőnek, mert méltánytalan volna, hogy az, aki a választhatóságra megállapított feltételeknek a fővárosban megfelel, ne lehessen a székesfőváros törvényhatósági bizottságának tagjává 27*
