Képviselőházi irományok, 1927. XIX. kötet • 823-881. sz.
Irományszámok - 1927-865. Törvényjavaslat Budapest székesfőváros közigazgatásáról
£12 865. szám. azért, mert már tagja valamely vidéki törvényhatósági jogú város vagy vármegye törvényhatósági bizottságának. Ez a rendelkezés nem áll ellentétben az 1929 : XXX. t.-c. 2. §-ának (4) bekezdésében lefektetett irányelvekkel sem, mert lehetővé teszi azt, hogy valaki — tekintet nélkül máshol viselt törvényhatósági bizottsági tagságára — egyidejűleg tagja lehessen a székesfőváros törvényhatósági bizottságának is abban az esetben, ha azt a közérdek megköveteli. Az (5) bekezdés az 1929 : XXX. t.-c. 19. §. (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően rendelkezik arra az esetre, ha valaki egynél több jogcímen jut megbízatáshoz. A («) bekezdésnek az a rendelkezése, hogy az, akit örökös taggá megválasztanak, más címen szerzett megbízatását elveszti, bővebb magyarázatra nem szorul, miután az örökös tagság fogalmából következik, hogy az, akit a törvényhatósági bizottság bizalma az örökös taggá megválasztással megtisztel, csak az e címen kapott megbízatását tarthatja, meg. Az örökös tagsági helyeket a törvényhatósági bizottság bizonyára a közélet terén különös érdemeket szerzett egyének sorából fogja összeválogatni és ezen a címen olyan tagokat fog nyerni a törvényhatósági bizottság, akik érdemekben gazdag múltjuk és kipróbált képességeik révén arra lesznek hivatva, hogy a törvényhatóság életében a közérdekekért — mondhatni hivatásszerűen — és teljes odaadással munkálkodjanak. Mindezekre való tekintettel és a gyakorlati élet követelményeihez is alkalmazkodva, megfelelőnek tartottam a kérdést úgy szabályozni, hogy a törvényhatósági bizottság ne is kerülhessen a fentebb vázolt nem kívánatos helyzet elé. Magától értetődő annak a bekezdésnek a rendelkezése, hogy aki hivatali állásánál fogva lesz tagja a törvényhatósági bizottságnak, az minden más jogcímen kapott megbízatását elveszti. Ennek a rendelkezésnek mellőzése esetében ugyanis a 24. §. rendelkezéseivel ellentétben álló helyzet állhatna elő, mert 4 az a hivatali állásánál fogva tag, aki a más címen kapott megbízatását tartaná meg, hivatali állásánál fogva nem lehetne tagja a törvényhatósági bizottságnak, miután a 11. §. (3) bekezdése szerint mindenki csak egyféle jogcímen lehet tagja a törvényhatósági bizottságnak. A 12. §-hoz. Ez a szakasz az 1929: XXX. t.-c. 20. §-ában is megállapított rendelkezéseknek megfelelően szabályozza az igazoló választmány összetételét és működését. Eltérés csupán abban van, hogy az igazoló választmány elnökét — az 1872 : XXXVI. t.-c. ál. §-ának és az 1924 : XXVI. t.-c. 8. §-ának rendelkezéseivel egybehangzóan — a főpolgármester jelöli ki a törvényhatósági bizottságnak azok közül a tagjai közül, akiket az összes választók választottak. Az (1) bekezdés rendelkezését azért tartottam szükségesnek felvenni, mert — jóllehet a törvény az illető szakaszokban minden esetben külön megállapítja az igazoló választmány hatáskörét, — előfordulhatnak a törvényhatósági bizottság megalakulásával kapcsolatosan olyan tennivalók is, amelyek a törvény egyes szakaszaiban megállapítva nincsenek, és amelyeknek elvégzése okszerűen nem is lehet más önkormányzati testületnek a feladata, mint azé, amely a megalakuláshoz szükséges legfontosabb tennivalók • (választás kitűzése, választások felülbírálása, stb.) elvégzésére jogosult, A (4) bekezdésben foglalt rendelkezést — az 1929 : XXX. t.-c. 20. §. (3) bekezdésének megfelelően szükségesnek láttam itt is törvénybe foglalni, mert ez a rendelkezés az Önkormányzati érdekek fokozottabb mértékben való biztosítására szolgál. A 13. §-hoz. A törvényhatósági választójogot a törvényjavaslat az eddigi állapotnak megfelelően — és az 1929 : XXX. t.-c. 7. §-ában foglaltakkal is összhangban -—úgy állapítja meg, hogy törvényhatósági választójoga mindenkinek van, aki az
