Képviselőházi irományok, 1927. XVIII. kötet • 808-822. sz.

Irományszámok - 1927-815. Törvényjavasla a közhasználatú gépjárművállalatokról

815. szám. 165 éppen ez a szabadság indokolja, hogy az ily kedvező feltételek mellett versenyző vállalatok üzeme esetleg bizonyos körzetre szoríttassák, vagy azon belül is az útirányt illetően korlátozásnak vettessék alá. Az e szakasz alapján kiadott rendeletben egyébként az is rendezést fog igényelni, hogy a vasúti, hajózási és légiforgalmi vállalatok a közhasználatú gépjáróművállalatokkal ezek járóműveinek állomásozására, az utasok átszállására, a poggyászés áruk átrakására, a vállalat berendezésének, vagy helyiségeinek esetleges használatára, a kombinált menetjegyek kiadására, vagy kombinált fuvarlevelek létesítésére és az együttműködés egyéb feltételeire megállapodást létesítsenek. Ezenfelül a gépjáróműveknek üzembiztonsági szempontból való kiállítására és felszerelésére, az első segélyhez szükséges kötszerekkel való ellátására, a gépjáróművek tisztántartására, világítására, a személyzetnek üzembiztonsági szempontból való védelmére, a vezetők időnkénti orvosi felülvizsgálatára, a menetrendnek a más közlekedési berendezésekhez való csatlakozás és a postaszállítás érdekeinek lehető figyelembevételével való megállapítására, a jóváhagyott díjszabás és a törvényes rendelkezések kivonatának kifüggesztésére, a panaszkönyv tartására, stb. vonatkozó kötelezettségek megállapítása is szükséges. Utasítani kívánom a postaigazgatóságot, hogy a rendszeres járatok folytonosságának biztosítása érdekében balesetek, forgalmi zavarok, hófúvás, stb. esetében részint segélykérés, részint az útmenti hatóságok és a közönség értesítése érdekében szükséges közérdekű távbeszélgetést lehetőleg minden időben tegye lehetővé és könnyítse meg. Utasítani kívánom továbbá a járatok útmentén levő közigazgatási hatóságokat és községi elöljáróságokat is, hogy a forgalom biztosítása érdekében a közhasználatú gépjáróművállalatokat a legmesszebbmenőén támogassák. A lő. §-hoz. E szakasz első bekezdése az engedélyezési rendszernek azt az alapvető követelményét mondja ki, hogy szabályszerű engedély nélkül az üzemet megkezdeni nem szabad ; második bekezdése az engedélyben, továbbá a kiadandó üzletviteli szabályzatban és üzemi rendtartásban foglalt kötelezettségek betartását kívánja biztosítani. A 16. §-hoz. E szakasz az engedélyre pályázók sorrendi figyelembevétele tekintetében ad irányítást. Sok oldalról az az ellenvetés hallatszott, hogy e szakasz a gépjáróművállalkozást a közhatóságok javára kisajátítja, holott a magánvállalkozás nagyobb alkalmazkodó képességével a közönség igényeit jobban és gazdaságosabban tudja kiszolgálni. Ezzel szemben mindenekelőtt arra kell reámutatnom, hogy éppen az elsősorban kedvezményezett vasutak között, ideértve a közúti vasutakat is, igen számos magánvállalat van. A vasút- és hajózási vállalatok elsőbbségét egyébiránt az a körülmény indokolja, hogy ezek voltak az elsők, amelyek az illető vidéket nagy befektetések árán gazdaságilag feltárták és később is, néha áldozatok árán, felvirágoztatták. A közlekedés további kifejlesztése és modernizálása alkalmából méltán megilleti ezeket az elsőbbségi jog. Annál inkább áll ez, mert a kérdéses vállalatok a közforgalomnak ma is körülbelül 95%-át elégítik ki és így olyan nagy szervezettel rendelkeznek, mely lehetővé teszi, hogy személyzetük egy részét az autóüzembe is felhasználhassák, meglevő műhelyeik, kocsiszínjeik stb. révén pedig jelentős új beruházásokat takaríthatnak meg. A vasúti és hajózási vállalatok a helyi viszonyokat a legjobban ismerik, ez is hozzájárul tehát ahhoz a felfogáshoz, amely szerint a legtöbb biztosítékát nyújtják, hogy az újonnan felmerülő szükségleteket is a legmegfelelőbben fogják kielégíteni. Főleg pedig a tekintetben nyújtanak biztosítékot, hogy a járat körzetét díjszabási tekintetben is a meglévő nagy közlekedési hálózatba bekapcsolni tudják. A vasúti és hajózási vállalatoknak egyébiránt a távolsági személyforgalmat és a tömegáruszállítást kell kiszolgálniuk, még pedig