Képviselőházi irományok, 1927. XVIII. kötet • 808-822. sz.

Irományszámok - 1927-809. Törvényjavaslat egyes jogügyleteknek kötelező írásbafoglalásáról és az ezzel kapcsolatosa rendelkezésekről

13 809. szám. és az ügyvéd állásának függetlenségét jogyszabályaink körültekintő gondossággal biztosítják, következéskép ők a magánfelek érdekeit teljes akciószabadsággal és elfogulatlanul képviselhetik, ezzel szemben a községi jegyző egyrészt hivatali függőségénél, másrészt hivatali hatóságánál fogva a felek magánjogi ügyeiben elméletileg nem mindig lehet egészen érdektelen, mert ha a felek magánügyeibi nyert betekintését nem használja fel a gondjaira bízott közérdek javára, ezzel il lelkiismeretbeli hivatali kötelességérzetével kerülhet összeütközésbe, míg ha á magánmunkálatok körében tudomására jutott adatokat a felekkel szemben hivatali jogkörének gyakorlása közben felhasználja, ezzel a felek bizalmát veszti eL A kir. közjegyzőt és az ügyvédet a legmagasabb jogi képzettség és az állandó joggyakorlat teszi hivatottá a magán jogügyleteknek okiratolására, míg a községi jegyzőnél a helyi ismeret és az élettapasztalat sem pótolhatja mindig kielégítő eredménnyel a magasabb jogi tudást, az utóbbi nélkül pedig az ügyletkötés gyakrali hibás és a jogügylet megtámadható lesz. De mégha a községi jegyző jogi tudása egyenlő volna is a közjegyzők és ügyvédek jogi tudásával, a községi jegyzők magán** munkálatait mégis kifogásolni lehet a hivatali etika szempontjából, amellyel nehezen fér össze, hogy a hivatalos hatalmat gyakorló személyek a hatalmuk alá eső felektől magánmegbízásokat és ezek végzéséért díjazást fogadjanak el. Azonban bármily alapos kifogásokat emelnek is a községi jegyzők magánmunkálati tevékenysége ellen, a törvényjavaslat mégis a községi jegyzők okiratolás! és beadványszerkesztési tevékenységét bizonyos határok közt törvénnyel kívánja elismertetni. A jegyzők magánmunkálati tevékenysége jogtörténetünknek abból ä korából maradt vissza, amidőn a különféle államhatalmi funkciók, és a köz- éö magántevékenység határai nem voltak oly élesen elválasztva, mint most. A falu* jegyzője a régi világban, mint egyike a falu kevés számú írástudóinak évszázadok óta eljárt a falusi népnek mind köz-, mind magánügyeiben. A jegyzők magán* jogi természetű magánmunkálatra való jogát törvény nem ismerte el, de azt mint gyakorlatot több belügy miniszteri rendelet említi és szabályozza (126.000/1902. B. M. rendelet 84—95. §. R. T. 1902. 1362. L; 47.300/1904. B. M. körrendelet, R. T. 1904. 391. 1.). A magánmunkálatok fejében szerezhető jövedelem a jegyzők alkalmaztatásánál és hivatali illetményeik megállapításánál számbavétetett és részben annak a terhes kötelezettségnek az ellenértékéül is szolgál, mely szerint a jegyző az igazolt szegények részére díjtalanul köteles a magánmunkálatokat végezni (126.000/1902. B. M. 91. §.). A jegyzői magánmunkálatokkal járó és a fenti elméleti fejtegetésben felsorolt hátrányok az életben aránylag nem oly súlyosak, mint ahogy elméletileg elképzelni lehet ; a jegyzők ellen magánmunkálatok miatt emelt panaszok túlnyomó része a magasabb jogi tudás hiányából eredő hibákat és károkat teszi szóvá, de aránylag kevés panasz merül fel a miatt, hogy a jegyzők a magánmunkálatok végzése közben a hivatali jóerkölcsöt"" sértenék ; a közigazgatási tevékenységben és a nép vezetésében kiválóan érdemes községi jegyzői karunknak helyes közszelleme és az a szinte nyilvános ellenőrzés, amely alatt munkája áll, szerencsésen kiegyenlítették azt az összeférhetetlenséget, amelyet a köz- és magántevékenységnek egy kézben egyesítése az elmélet szerint kétségtelenül előidéz. A helyzetet sokban javíthatná a fegyelmi szabályok egyes hézagainak pótlása és a fegyelmi jog szigorú kezelése is. A jegyzői magánmunkálatok fenntartása mellett mint legfontosabbat kell végül említeni, hogy ezt a tevékenységet a nagyközönség most még nem nélkülözheti ; a falu népe annyira hozzászokott, hogy magánügyeiben jogsegélyért elsősorban a jegyzőhöz fordul, a jegyző viszont hivatali tevékenysége közben annyi becses helyi tapasztalatot és a falusi lakosság érdekében értékesíthető annyi hasznos ismeretet szerez s e mellett a falu szegényebb lakosságát viszonylag oly csekély díjért szolgálja ki, hogy a jegyzők magánmunkálati jog-