Képviselőházi irományok, 1927. XVIII. kötet • 808-822. sz.
Irományszámok - 1927-809. Törvényjavaslat egyes jogügyleteknek kötelező írásbafoglalásáról és az ezzel kapcsolatosa rendelkezésekről
809. szám. 19 körének egy tollvonással való megszüntetése most még nagy zavart idézne elő és a községek szegényebb lakóira terhet jelentene. Ezek a megfontolások vezettek arra, hogy a törvényjavaslat 12. §-a az ott említett telekkönyvi bejegyzések alapjául szolgáló okiratok szerkesztői közé a községi jegyzőket is felvette és hogy nekik a 14. és 17. §-ban is magánmunkálati jogkört biztosított. Másrészt azonban a törvényjavaslat a jegyzői magánmunkálatok körét, minthogy ez a jog minden méltánylást érdemlő körülmény ellenére sem mondható a jogélet szempontjából helyesnek, a dolog természetének megfelelő korlátok közé szorította. A 12. §.2. bekezdésében az ügyleti értékhatár tekintetében felállított korlátozás természetszerű következménye annak a sohasem is vitatott elvnek, amelyet a 47.300/1904. B. M. sz. körrendelet ki is fejtett, hogy t. i. „a magánmunkálatok végzése főleg a községek kevésbbe vagyonos lakosságának érdekében engedtetett meg", ehhez képest teljesen indokolt és semmi sérelmet sem ejt a 12. §. 2. bekezdésében az értékhatár tekintetében foglalt korlátozás. Továbbá az, hogy a jegyző a 12. §. 1. bekezdésében megjelölt ügyletek közül csak akkor készíthet okiratot, ha legalább az egyik fél ugyanabban a községben lakik (amelyre t. i, a jegyző hivatali hatásköre kiterjed), ez a korlátozás önként következik a jegyző hivatalának helyhezkötöttségből és abból, hogy a községtől távollakó felek ügyeinek vállalása a jegyzőt hivatali teendőinek végzésétől fokozott mértékben elvonná. A most említett két korlátozás általános jellegű és valamennyi már működő jegyzőre is kiterjed. Viszont a harmadik, a képesítésre vonatkozó korlátozás, amelynek az okiratok tartalmi helyességének és a perek kizárásának érdekében egyébként érvényesülnie kell, a szerzett jogok oltalmazása okából nem terjed ki a törvény életbelépése előtt már hivatalban levő jegyzőkre. A 12. §. 3. bekezdésében megjelölt kötelességek teljesítését az okiratok szerkesztői tartoznak magán a felvett okiraton aláírt záradék alakjában tanúsítani. Ha ez a záradék hiányzik', .vagy hiányos, a telekkönyvi bejegyzést meg kell tagadni. A 12. §. 4. bekezdésében foglalt első kivétel azt a célt szolgálja, hogy a kisebb kölcsönök felvétele a szerződés törvényszabta alakiságaival lehetőleg ne nehezíttessék és a kölcsönvevő helyzetét az okiratkészítés díja ne terhelje. A névaláírás hitelesítése azonban ily esetben is szükséges egyrészt azért, hogy a terhes jogok telekkönyvi megalapítása alkalmával a kötelezett személyazonosságának igazolása által a visszaélések elkerültessenek, másrészt pedig azért, hogy a hitelesítés formasága az uzsoraügyletek kötésétől elriasszon 1 . A 4. bekezdésben foglalt kivétel, amely amúgy is csak szűk körben érvényesülhet, abban leli magyarázatát, hogy a köztestületek hivatali képviselőitől éppúgy el lehet várni az okiratok szakszerű, helyes szerkesztését, mint az 1. és 2. bekezdésben meghatározott személyektől. A 14. §-hoz. A telekkönyvek rendbentartásának érdekét — ami az okiratok tartalmának helyesbítése mellett a 12. §-nak is legfőbb célja — akként lehet hatásosan szolgálni, ha mint a 14. §. rendeli, az okirat készítője fegyelmi és kártérítési felelősség mellett köteles is lesz a felvett okirat alapján a telekkönyvi bejegyzés iránti kérvényt elkészíteni és haladéktalanul beadni. Természetesen nem teheti ezt .az ügyletkötő felek akarata ellenére. 4. Vegyes és záró rendelkezések. Â 15. §-hoz. Nemcsak a telekkönyvnek, hanem másik közhitelessségű nyilvánkönyvünknek, a kereskedelmi cégjegyzéknek rendbentartása is közérdekű 3'
