Képviselőházi irományok, 1927. XVIII. kötet • 808-822. sz.

Irományszámok - 1927-809. Törvényjavaslat egyes jogügyleteknek kötelező írásbafoglalásáról és az ezzel kapcsolatosa rendelkezésekről

909 szám. 17 s általában a telekkönyvi jogok forgalma igen megbénulna, ha az ingatlanra vonatkozó jogügyleteket közjegyző, ügyvéd vagy községi jegyző nélkül egyáltalában meg se lehetne kötni érvényesen. Az ingatlanforgalom élénksége, különösen a kisebb mezőgazdasági ingatlanok tulajdonában való gyakori változás, közgazdasági szempontból nem mindig kívánatos s ezt tekintve az ellen sem lehetne kifogás, ha a 12. §. alakisága érvényességi kellék lenne, viszont azonban általános közgazda^ sági érdek az, hogy a telekkönyvi jószágtestet hitelbiztosítékul és egyéb telekkönyvi jogok szerzésére könnyen fel lehessen használni ; ezt az érdeket pedig nem lenne célszerű túlzott formalizmussal nehezíteni. E mellett a jogi forgalom rugékonysága és biztonsága is azt követeli, hogy a mindennapi élet forgalmi ügyleteinek érvényességét alaki kellékektőljne tegyük függővé, ha azok jogilag egyébként helyesen vannak megkötve. A jogi forgalom biztonsága szempontjából még határozottabb követelmény az, hogy a jogerősen foganatosított telekkönyvi bejegyzés hatályosságát a 12. §-ban megjelölt, alakiság ne érintse. (13. §. 1. bek.) ' A 12. §. rendelkezéseinek érvényesülését a telekkönyvi bíró felelőssége kellőkép biztosítja. A 12. §-ban meghatározott alakiság, vagyis hogy a telekkönyvi bejegyzés alapjául szolgáló okiratot kir. közjegyzőnek, ügyvédnek vagy — a 2. bek. korlátai között — községi jegyzőnek kell készítenie, csupán a telekkönyvi jognak jogügylettel való megszerzésére vagy megváltoztatására vonatkozó telekkönyvi bejegyzéshez szükséges, ellenben — amint azt a 13. §. 2. bekezdése ki is jelenti, — nem szűk séges a telekkönyvi jognak jogügyleten alapuló megszüntetéséhez. Azt ugyanis, hogy a már megszűnt jogok a telekkönyvből mielőbb törültessenek, a telekkönyv valódisága és a telekkönyvi munkálatokat végzők tehermentesítése érdekében nem nehezíteni, hanem lehetőleg könnyíteni kell ; a minősített alaki kellékek pedig inkább előmozdítanák egyes telekkönyvi birtokosoknak azt a sajnálatos szokását, hogy — olykor nem csekély kárukra -— a már megszűnt telekkönyvi terhek törültetését is elmulasztják. Természetes azonban, hogy amennyiben a jogügylet által csak a jogosultság alanya változik, akkor az ilyen jogügylet szintén csak a 12. §-nak megfelelő okirattal válik telekkönyvi bejegyzésre alkalmassá. A 12. §-ban meghatározott alakiság az 1. bekezdés szövegéből kitetszőleg nem szükséges az esetben, ha a telekkönyvi jog megszerzésének vagy megváltoztatásának alapja nem jogügylet, illetőleg ha a telekkönyvi bejegyzést nem magánokirat alapján kérik, hanem a bejegyzés alapja pl. bírósági határozat vagy más közokirat. A 12. §. 2. bekezdése azokat a határokat jelöli meg, amelyek közt a községi jegyző (körjegyző) az 1. bekezdésben említ s tt okiratot felvenni jogosult. Ezek a rendelkezések szorosan kiegészítik az 1. bekezdést és a telekkönyvi hatóságiak a bejegyzések elrendelésekor a 2. bekezdésben megjelölt korlátokra épp oly gonddal és felelősséggel kell ügyelnie, mint a §. többi rendelkezésére. Az a különbség, hogy a kir. közjegyző és a bejegyzett ügyvéd a 12. §. 1. bekezdésében megjelölt okiratok készítése tekintetében nem esik korlátozás alá, viszont a községi jegyző igen, könnyen megérthető a két csoport foglalkozásának és képzettségének különbözőségéből. A kir. közjegyzőknek és ügyvédeknek tulaj don képeni élethivatásuk az, hogy a közönségnek jogi természetű ügyeiben rendelkezésére álljanak és ezt a foglalkozást kizárólagos keresetképen folytatják, a községi jegyzők hivatása viszont elsősorban a közhivatali teendők ellátása. Az ügyvéd működése nincs helyhez kötve, mert „az ügyvéd jogosítva van az ország valamennyi bírósága és hatósága előtt feleket képviselni" (1874 : XXXIV. t.-c. 38. §.). Ezzel szemben a községi jegyző egy bizonyos község (körjegyzőség) területén köteles működni és székhelyét tetszése szerint nem változtathatja. A kir. közjegyző Képv. iromány. 1927—1932. XVIU. kötet. 3