Képviselőházi irományok, 1927. XVI. kötet • 718-785. sz.
Irományszámok - 1927-745. Törvényjavaslat a régi osztrák és magyar koronára szóló tartozások és követelések rendezése tárgyában 1928. évi május hó 26-án Budapesten kelt magyar-csehszlovák Egyezmény becikkelyezéséről és azezzel kapcsolatos rendelkezésekről
302 745. szám. A 21. cikk közelebbi indokolásra nem szorul. A 22. cikk azt az önként értetődő elvet állapítja meg, hogy a clearingeljárás körébe tartozó tartozások és követelések clearingen kívül nem rendezhetők és bírói eljárás tárgyát nem alkothatják. A 23. cikk az elévülés kérdését szabályozza. A 24. cikk. indokolásra nem szorul. Az Aláírási Jegyzőkönyvben foglalt rendelkezések közül főleg az 1. pontban foglalt rendelkezés érdemel figyelmet. Ez a rendelkezés elsősorban az ú. n. menekült tisztviselők érdekét szolgálja, akik 1919. február 26-án még a Csehszlovák Köztársasághoz csatolt területen laktak s időközben Magyarországba költöztek s akiknek a szóbanlevő rendelkezés folytán megadatott a mód arra, hogy csehszlovák hitelezőikkel szemben fennálló tartozásaikat az V. fejezet rendelkezései, tehát kedvezőbb módozatok szerint teljesítsék. Az Egyezmény egyes kérdések szabályozását a magyar törvényhozás körébe utalja. Ide tartozik nevezetesen, mint az Egyezmény 11. cikkéből kitűnik, a magyar adósok által fizetendő s a magyar hitelezőknek járó hányadoknak megállapítása, az adósok és hitelezők egyes kategóriái szerint. De vannak még az Egyezmény végrehajtása kapcsán adódó más kérdések is, amelyek törvényes szabályozást igényelnek. Az idevonatkozó rendelkezéseket tartalmazzák a törvényjavaslatnak 3. és következő §-ai. Ezen rendelkezések lényegét és indokait a következőkben bátorkodom ismertetni. A 3. §. a clearingeljárás lebonyolítását a M. Kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatal ügykörébe utalja. A nevezett hivatal ugyanis a trianoni szerződés 231. cikkében megállapított clearingeljárás végrehajtását intézi s ennélfogva oly szervezettel bír, amely őt a jelen Egyezményben megállapított, hasonló természetű.eljárás lebonyolítására is kiválóan alkalmassá teszi. Hozzájárul ehhez még, hogy ily módon szükségtelenné válik egy új, tehát minden esetre nagyobb költséget igénylő hivatal felállítása. A 4. §. a magyar adósok által fizetendő és a magyar hitelezőknek járó hányadokról szól. A benne foglalt rendelkezések szerint az adós tartozásának minden régi koronája után 10 csehszlovák fillért fizet, kivéve az ezen §. második bekezdésében a)j b) és c) alatt felsorolt három esetet, mikor is a tartozás minden átértékelés nélkül (12.500 régi korona = 1 pengő arányban) fizetendő. A hitelező a most említett három esetben követelését ugyancsak átértékelés nélkül kapja meg. Minden más követelés tekintetében azonban a törvényjavaslat a hitelezőnek járó hányad megállapítását mellőzi, illetve pénzügyminiszteri rendelet körébe utalja. Ez utóbbi rendelkezésnek oka az, hogy a dolog természete szerint — éppúgy mint Csehszlovákiában — csak a clearingeljárás befejezése után s annak eredményéhez képest nyerhet majd a hitelezőnek folyósítható hányad megállapítást. Ha ugyanis ez a hányad számszerűleg már most állapíttatnék meg, bekövetkezhetnék esetleg az. hogy a clearingeljárás eredménye — amelyet legfeljebb csak hozzávetőlegesen lehet becsülni, de teljes biztonsággal előrelátni nem lehet r- a magyar követeléseknek a megállapított hányad szerint való kifizetésére nem fog teljes fedezetet nyújtani. Ez esetben pedig a hiányt az államkincstár lenne kénytelen pótolni a költségvetés terhére. Ha pedig eme eshetőségnek kizárása végett a hitelezőknek járó hányad megfelelően
