Képviselőházi irományok, 1927. XVI. kötet • 718-785. sz.

Irományszámok - 1927-745. Törvényjavaslat a régi osztrák és magyar koronára szóló tartozások és követelések rendezése tárgyában 1928. évi május hó 26-án Budapesten kelt magyar-csehszlovák Egyezmény becikkelyezéséről és azezzel kapcsolatos rendelkezésekről

, 745. szám. 301 meny II. fejezetének 7. cikket.) A magyar adósok szempontjából tehát a megoldás minden vonatkozásban kielégítőnek látszik. A magyar hitelező érdeke magasabb hányad megállapítását tette volna indokolttá, ennek a szempontnak azonban háttérbe kellett szorulnia ama fentemlített körülménynél fogva, hogy Csehszlovákia felé több a tartozásunk, mint a követelésünk. A 13. cikk a clearingeljárás technikáját szabályozza. Az ezen cikkben foglalt rendelkezések — amelyek az eljárás lehetőleg gyors és egyszerű lefolytatását célozzák, minél kevesebb költséggel, de a jogbiztonság lehetőleg teljes megóvása melleit — indokolásra nem szorulnak. Csak annak megemlítésére szorítkozom, hogy a 13. cikk negyedik bekezdésének utolsó mondatában felvett időpont (1928. évi május hó 7.) az államközi tárgyalások megkezdésének a napja s ezen időponttal a korábbi bejelentésekre vonatkozólag tett fenntartásokat és kifogásokat — hacsak azok figyelembevételéhez az adósra illetékes hivatal hozzá nem járul — le kellet: zárni. Ezen rendelkezés hiányában a clearingeljárás tartama minden, másoldalról várható előny nélkül lényegesen meghosszabbodnék. E mellett, utólagos kifogások korlátlan előterjesztése esetén, a felek részére lehetővé válnék, hogy bejelentett tételeket a clearingeljárásból jogtalanul kivonjanak. Megjegyzem még, hogy a jelen cikk tizenharmadik bekezdése szerint szedhető díjak, a magyar hivatalt illetőleg, a törvényjavaslat 10. §-ában nyernek szabályozást. A 14. cikknek az esedékességre vonatkozó rendelkezése már az 1. cikkből is következik s szükségszerű folyománya annak a törekvésnek, hogy a tartozások és követelések zöme a clearingeljárás során nyerjen rendezést. Nem valószínű, hogy a szóbanlevő rendelkezés az itteni adósoknál fizetési nehézséget támasszon. Ha pedig ilyen nehézség egyes esetekben tényleg adódnék, a hivatal— az Egyemény 14. cikkének utolsó bekezdése értelmében — az adósnak fizetési halasztást adhat. A 15. cikk a beszámítás kérdését szabályozza, mivel méltánytalan lenne, hogy ugyanazon felek között fennálló követelések és tartozások külön-külön nyerjenek rendezést. A 16. cikk a kamatokról intézkedik, s a második bekezdésében említett kivételektől eltekintve, 1919. március 1-étől kezdve egységesen 4%-os egyszerű kamatot állapít meg. A 4%-os kamatláb méltányos megoldás az adós és, a hitelező érdeke között. A 17. cikk első bekezdése az elkésett bejelentésekről rendelkezik. A nem igazolt késedelem esetén a követelésnek az államra átszállása nem nóvum, mert a bejelentés elmulasztása esetén ugyanezt rendeli a koronatartozások összeírásáról szóló, többízben említett megállapodás A. Függelékét tevő, a Budapesti Közlöny 1924. november 1-én megjelent számában kihirdetett 3.600/1924. M. E. számú rendelet 7. §-a. A 18. és 19. cikk közelebbi indokolásra nem szorul. A 20. cikk kapcsán megjegyzem, hogy az ott említett követelések nem esnek az V. fejezet hatálya alá s hogy ezen követelések rendezésénél a magyar hivatal csak a fizetések közvetítését végzi. Ebből következik, hogy a szóbanlevő követelések rendezésénél, a pénznemtől és az átszámítási árfolyamtól eltekintve, az általános jogszabályok irányadók. Következéskép a szóbanlevő követeléseknél netán felmerülő jogviták esetén — az V. fejezet hatálya alá eső tartozásoktól és követelésektől eltérően — rendes bírói eljárásnak van helye.