Képviselőházi irományok, 1927. XVI. kötet • 718-785. sz.
Irományszámok - 1927-745. Törvényjavaslat a régi osztrák és magyar koronára szóló tartozások és követelések rendezése tárgyában 1928. évi május hó 26-án Budapesten kelt magyar-csehszlovák Egyezmény becikkelyezéséről és azezzel kapcsolatos rendelkezésekről
300 745. szám. ságbpji pedig az ottani kiegyenlítő hivatal bonyolít le. Az eljárás úgy alakul, hogy a csehszlovák hitelezőknek magyar adósokkal szemben fennálló követeléseit a magyar hivatal, a magyar hitelezőknek csehszlovák adósokkal szemben fennálló követeléseit pedig a csehszlovák hivatal veszi át. A magyar hivatal behajtja a magyar adósok tartozásait és kifizeti a magyar hitelezők követeléseit, a csehszlovák hivatal viszont a csehszlovák tartozásokat hajtja be és a csehszlovák hitelezőket fizeti ki. A Csehszlovák Köztársaságban az adósok tartozásaik minden régi koronája után egy csehszlovák koronát fizetnek, a csehszolvák hitelezőknek járó hányadot pedig, az eljárás eredményéhez képest, az ottani törvényhozás fogja megállapítani. Magyarországon az adósok által fizetendő, valamint a hitelezőknek járó hányadokat a törvényhozás szabályozza. Ez a hányad azonban nem haladhat meg sem az adósoknál, sem a hitelezőknél régi koronánként 10 csehszlovák fillért, viszont az adósok és a hitelezők bármely kategóriájában 12.500 régi koronánként 1 pengőben is megállapítható. Az egyes kategóriákon belül azonban sem Magyarországon, sem pedig a Csehszlovák Köztársaságban az adósok és a hitelezők között honosságuk szerint különbséget tenni nem lehet. Mivel a magyar tartozások meghaladják a magyar követeléseket s így a magyar hivatal régi koronában többet fog beszedni, mint amennyit kifog fizetni, a a magyar hivatal által valósággal beszedett tartozások és valósággal kifizetett követelések szembeállításából adódó egyenleg minden régi komája után a magyar hivatal 7 csehszlovák fillért fog a csehszlovák hitelezők kvótájának feljavítására a csehszlovák hivatal rendelkezésébe bocsátani. (A kvóta ugyanis — a csehszlovák követelések összege jóval meghaladván a csehszlovák tartozások összegét — semmikép sem fog régi koronánkint 1 csehszlovák koronát kitenni, vagyis oly arányban megállapítíatni, amely szerint a csehszlovák adósok tartozásaikat fizetik. Ezzel szemben, ha az itteni fizetési egyenlegből, illetve feleslegből mi sem utaltatnék át, akkor ez a felesleg a magyar hitelezők javára szolgálna, ami pedig azt eredményezné, hogy a magyar hitelezők magasabb hányadot kapnának, mint amennyit a magyar adósok fizetnek. A helyzet tehát nálunk éppen az ellenkezője lenne annak, mint a Csehszlovák Köztársaságban, mégpedig a csehszlovák hitelezők rovására.) Az egyenleg megállapításánál figyelmen kívül maradnak a területükben nem érintett magyar gyámpénztárak követelései és tartozásai, valamint a magyar koronára szóló, fix kamatozású címletekkel biztosított hadikölcsön-lombard-tartozások és követelések. Ennek megállapítására azért volt szükség, hogy a hadikölcsönlombard adós s a gyámpénztárak a valorizáció terhétől teljesen mentesüljenek. Hogy az egyezmény pénzügyi eredményét kellőképen mérlegelni lehessen, tudni kell, hogy a csehszlovák viszonylat a magyar gazdaság terhére passzív egyenleget mutat, amelynek rendezése a magyar és a csehszlovák korona között fennálló lényeges árfolyamkülönbözet folytán jelentékeny nehézségbe ütközött. Hozzávetőleges becslés szerint a magyar hivatal által beszedendő és az általa kifizetendő Öszszegek közötti különbözet régi koronában 56 milliót fog kitenni. Ebből átutalandó a csehszlovák hivatalnak régi koronánkint 7 csehszlovák fillér, vagyis kereken 3*9 millió csehszlovák korona. Látható tehát, hogy a tartozásainknál mutatkozó elég jelentékeny többlet rendezést nyer a nélkül, hogy túlságosan nagy összeget kellene az országból kiutalni s a nélkül — erre pedig a figyelmet különösen fel kell hívnom, — hogy az adóstól különösebb áldozatot kellene követelni. Az adós által fizetendő maximális kvóta ugyanis, mint fentebb említettem, régi koronánkint 10 csehszlovák fillér, ami körülbelül,ugyanannyi, mint a román viszonylatban irányadó V2 leu. (Lásd a Budapesti Közlöny 1924. évi december hó 5-én megjelent számában kihirdetett7.934/1924. M. E. sz. rendelet d) mellékletét tevő magyar-román pénzügyi egyez-