Képviselőházi irományok, 1927. XV. kötet • 648-717., I. sz.

Irományszámok - 1927-651. A Felsőház közjogi és törvénykezési, valamint közoktatásügyi bizottságának "a múzeum-, könyvtár- és levéltárügy némely kérdéseinek rendezéséről" szóló törvényjavaslatról benyujtott együttes jelentésében javasolt és a Felsőház által elfogadott és alkotmányos hozzájárulás céljából a Képviselőházhoz áttett törvényjavaslat módosított szövege

âô 651. szám. esetén kívül előkerülő és a 18. §. első bekezdésében felsorolt ingó­ságok fogalma alá eső dolgot leg­később három nap« alatt a közigaz­gatási hatóságnak vagy a Magyar Nemzeti Múzeumnak bejelenteni. A közigazgatási hatóság a leletről azonnal jelentést tesz a Magyar Nem­zeti Múzeum főigazgatósága útján a Tanácsnak. A Tanács, illetőleg a Magyar Nem­zeti Múzeum főigazgatósága a leletet érintő munkálatokat közegeinek ki­szállásáig beszüntetheti s a szóban­forgó helyen további ásatást végez­tethet. 21. §. Az ásatás (felkutatás) ered­ményeként előkerülő vagy egyébként találtba 18. §. első bekezdésében fel­sorolt dolgok fogalma alá eső, köz­gyűjteményben elhelyezésre alkalmas ingóság a közigazgatási hatóság útján lefoglalható és megváltható. Az ingóság a lefoglalással a Ta­nács által kijelölt közgyűjteménynek, , a 19. §. első bekezdésében említett esetben az ásató intézetnek (intéze­teknek), a 19. §. negyedik bekezdé­sében említett esetben pedig az ásató hazai közgyűjteménynek tulajdonává válik. A találót és a rejtő dolog tulaj­donosát kártalanításként egyenlő arányban együttvéve a lelet értéké­nek kétharmada illeti meg. A 19. §. első és negyedik bekezdésében emlí­tett esetben találónak az ásató inté­zetet, illetőleg hazai közgyűjteményt kell tekinteni; ehhez képest ezekben az esetekben csak a rejtő dolog tu­lajdonosát illeti kártalanításként a lelet értékének egyharmada, amennyi­ben a földtulajdonossal az ásatás megkezdése előtt más megállapodás nem jött létre. A kártalanítás összegét megálla­podás hiányában a Tanács ós a találó által, a 19. §. első és negyedik bekez­désében említett esetben a Tanács és a rejtő dolog tulajdonosa által kijelölt két-két. szakértőből s általuk választott elnökből álló bizottság javaslata alapján a vallás- és köz­oktatásügyi miniszter állapítja meg. A találót és a rejtő dolog tulaj­donosát kérelmükre a Tanács az ásatásból előkerült, közgyűjtemény részére igénybe nem vett anyagból a kártalanítási összeg értékének meg­felelő értékű tárgyakkal elégítheti ki. Külföldi tudományos intézet vagy szaktudós által végzett ásatás ered­ményeként előkerülő anyag többes példányaiból egyes darabokat vagy sorozatokat a Tanács kivételesen indokolt esetben átengedhet a kül­földi ásatónak. Ha az ingóságot a Tanács nem váltja meg, tulajdonát felerészben a találó, felerészben a rejtő dolog tu­lajdonosa szerzi meg. Ha a kutatást a Tanács előzetes hozzájárulása nélkül folytatták vagy a találás bejelentését elmulasztották, a 18. §. első bekezdésében felsorolt ingóságok fogalma alá eső dolog, ha muzeális, értéke van, a Tanács által kijelölt közgyűjteményre, egyébként az államkincstárra száll. A rejtő do­log tulajdonosa azonban a jelen §. harmadik és hatodik bekezdésében biztosított jogait megtartja, ha a ta­lálást utóbb, mihelyt arról értesült, nyolc nap alatt bejelenti. Amennyiben a leletet elidegenítik, mielőtt a Tanács arra nézve intéz­kednék, az elidegenítő a dolog felkuta­tásával és esetleges megszerzésével fel­merülő költséget köteles megtéríteni. 22. §. Ha a 18. §. első bekezdé­sében felsorolt ingóságok fogalma alá eső dolgot kutatásra vagy ásatásra felfogadott személy találta, találónak az előbbi §. szempontjából a felfoga­dót kell tekinteni. Aki a dolgot idegen dologban fel­fogadás ós az arra jogosult engedé­lye nélkül végzett kutatás során ta­lálta, azt az előbbi §> értelmében a találót megillető jogok nem illetik, hanem e jogok arra á községre szál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom