Képviselőházi irományok, 1927. XV. kötet • 648-717., I. sz.
Irományszámok - 1927-717. A képviselőház közigazgatási bizottságának jelentése a "közigazgatás rendezéséről" szóló 592. számú törvényjavaslat tárgyában
717. szám. 403 van, mint ahány tagsági hely a hívek számaránya szerint az illető vallásfelekezetnek jutna. Miután ezt egyházjogi és egyházi önkormányzati vonatkozásai miatt a törvény keretében megoldani nem lehet, a belügyminiszternek felhatalmazást kell adni arra, hogy a vallásfelekezeteket számarányuk szerint megillető, a (2) bekezdés első része szerint be nem tölthető tagsági helyek betöltésének módját rendelettel szabályozza. A (3) bekezdés a javaslat (2) bekezdésének felel meg azzal a módosítással, hogy az érdekképviselet címén tagok folyószámok alatt soroltatnak fel s hogy a vármegye területén lakó vitézeknek a vitézi rend tagjai sorából választott kiküldöttei ezen csoportba vétettek fel, végül hogy az „Országos Társadalombiztosító Intézet" és az 1927 : XXI. t.-c. 93. §-ában felsorolt intézetek tagjainak aránylagos kiküldésére vonatkozó rendelkezés kihagyatott. Az új (4) bekezdés arról kíván gondoskodni, hogy a mezőgazdasági bizottságok kiküldötteinek kiválasztásánál az 1920 : XVIII. t.-c. alapelvei érvényesüljenek s a választhatók köre szabatosan meghat ár oztassék. Rendelkezést tartalmaz ez a bekezdés arra az esetre is, ha valamely törvényhatósági városban a mezőgazdasággal foglalkozó lakosság a város lakosságának csak csekély töredéke, tehát az 1920 : XVIII. t.-c. 4. §-ában megállapított öt választói csoport mindegyike kiküldöttet nem választhat. Ebben az esetben a mezőgazdasági bizottság összes tagjai küldenek egy képviselőt. Az új (5) bekezdés a vitézi rend kiküldötteire vonatkozó azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a kiküldötteket úgy a vármegyei, mint a törvényhatósági jogú város törvényhatósági bizottságába a vármegye területén lakó vitézek választják olyan vitézek közül, akik törvényhatósági passzív választói joggal bírnak. Ezt a rendelkezést az indokolja, hogy a vitézek csak vármegyénként vannak szervezve s a vitézi széknek külön törvényhatósági jogú városi szerve nincs és hogy a törvényhatóságok érdekében az kívánatos, hogy olyan vitéz kapjon megbízást, aki a törvényhatóságok közéletében aktives passzív választói joga révén is közelebbről érdekelve van. A (6) bekezdés a javaslat (3) és (4) bekezdéseinek rendelkezéseit összevonva és átszövegezve tartalmazza. Az új (7) bekezdés felhatalmazást ad a belügyminiszternek arra, hogy — az érdekelt miniszterekkel egyetértve — az érdekképviseleti tagok választási (kiküldési) módjának a törvényben nem szabályozott irányelveit rendelettel szabályozza. A szabályozásra feltétlenül szükség van azért, mert ennek hiánya s az alapszabályok és ügyviteli szabályok különböző rendelkezései miatt a gyakorlatban ellentétek és viták keletkezhetnének. A kamarákra, különösen a kereskedelmi és iparkamarákra vonatkozólag pedig az önkormányzatok érdekében szükséges annak a megállapítása, hogy a törvényhatósági bizottsági tagok kiküldésénél csak annak a törvényhatóságnak a területén lakó tagoknak s illetve kamarai illetéket fizetőknek van szavazati joguk, amely törvényhatóság bizottságába a kiküldés történik. Az új (s) bekezdés utal az egyes érdekcsoportok által kiküldhető tagok számát feltüntető kimutatásra s megállapítja a belügyminiszternek a 3. §. (2) bekezdésében megadott azt a jogát, hogy az érdekképviselet címén tagok számát a népszámlálás adatai alapján felemelhesse, vagy leszállíthassa. ő. §. A közigazgatási bizottság szükségesnek találta a törvény szövegében határozottabban kifejezésre juttatni azt, hogy az örökös tagok választása a törvényhatósági bizottságnak tetszés szerint gyakorolható joga, tehát az örökös tagsági helyeket betölteni nem köteles. Ezért a javaslat 5. §-ának (1) bekezdését akként szövegezte, hogy törvényhatósági bizottság örökös tagokat „választhat." 51*
