Képviselőházi irományok, 1927. XV. kötet • 648-717., I. sz.
Irományszámok - 1927-717. A képviselőház közigazgatási bizottságának jelentése a "közigazgatás rendezéséről" szóló 592. számú törvényjavaslat tárgyában
717. szám. 401 Á bizottság a vallásfelekezetek képviseletének helyet kíván biztosítani a törvényhatósági bizottságban, a javaslat szövegébe tehát a vallásfelekezetek képviseletét is felvette, az 1. §. (i) bekezdés 2. pontja helyett új 3. pontot iktatott be, amelyet a), b) és c) alpontokra bontott s a szakszerűség, a vallásfelekezetek képviselete és érdekképviselet címén helyet kapó tagokat külön sorolja fel. A javaslat .1. §. (i) bekezdésének 3. pontjában felsorolt örökös tagok a 2. §, 4. pontjába, a 4. pontban említett, hivatali állásuknál fogva tagok az 5. pontba vitettek át. Az utóbbi pont átsző végez tetett. A javaslat (2) és.-(s) bekezdései változatlanul vétettek fel a 2. §-ba. A javaslat 1. §. (4) bekezdésének első mondata — azon alapelv fenntartásával, hogy mindenki csak egy törvényhatósági bizottságnak lehet tagja — átszövegeztetett s a kivételeket részben a javaslatnak megfelelően, részben attól eltéröleg akként javasolja megállapítani, hogy : a) legtöbbadófizetők közül történt választás vagy szakszerűség képviselete címén bárki akárhány törvényhatósági bizottságnak lehet tagja, b) aki az összes választók választása alapján tagja valamely törvényhatósági bizottságnak, az a legtöbbadófizetők választása alapján tagja lehet más törvényhatósági bizottságoknak is, c) aki a vármegye székhelyéül szolgáló, törvényhatósági jogú városban lakik, mindkét törvényhatósági bizottságnak bármelyik jogcímen tagja lehet. A bizottság javaslata s szövegezése a javaslattól abban tér el, hogy örökös tagság címén mindenki csak egy törvényhatósági bizottságnak lehet a tagja s az örökös tag csak a c) pont alapján lehet tagja két törvényhatósági bizottságnak. A javaslat 1. §. (4) bekezdésének a) és b) pontjából tehát az ,,örökös tagok" kihagyattak. 3. §. Az alábbi módosításokkal megfelel a javaslat 2. §-ának. Az (1) bekezdés első öt sora átszövegeztetett akként, hogy a szöveg a törvényhatósági bizottság tagjai számának megállapítása tekintetében a 2. §. (i) bekezdésének L, 2. és 3. pontjaira utal. A közigazgatási bizottság a törvényhatósági bizottságok tagjai létszámának nagymérvű csökkentését — a hatáskör taxatív megállapítására s a kisgyűlés szervezésére való tekintettel — nem találta szükségesnek s a javaslattól eltéröleg a tagok számának akként való megállapítását tartja indokoltnak, hogy vármegyékben mintegy 750, törvényhatósági jogú városokban mintegy 500 lakosra essék egy-egy törvényhatósági bizottsági tag s számuk vármegyékben 150-nél kevesebb és 450-nél több, törvényhatósági jogú városban 120-nál kevesebb és 180-nál több ne lehessen. Az (1) bekezdésben s a kimutatásban a számok ennek megfelelően kiigazíttattak. A (2) bekezdés a javaslat 7. §-ából áthozott rendelkezés, azzal a módosítással, hogy a belügyminiszter a törvényhatósági bizottsági tagok számát abban az esetben emeli fel vagy szállítja le, ha a népszámlálás adatai a lakosság számában legalább 10% eltérést mutatnak. A (3) bekezdés a javaslat 2. §. (2) bekezdésének a közigazgatási bizottság által módosított rendelkezését tartalmazza. A javaslat szerint a 2. §. (1) bekezdés 1., 2., 3. pontjai alá eső tagoknak (legtöbbadófizetők közül választott, az összes választók közül választott tagok, a szakszerűség képviselete, vallásfelekezetek képviselete és érdekképviselete címén tagok) vármegyékben 2 /s részét a legtöbb adófizetők, 2 /5 részét az összes választók választanák, 1 /s rész a szakszerűség és érdekképviselet köréből kerülne ki ; törvényhatósági jogú városokban azonban ezek a csoportok 1 J3— 1 /3 arányban oszlanának meg. A közigazgatási bizottságnak az az álláspontja, hogy a törvényhatósági bizottságok között a tagok számarányának az egyes csoportok közt való megoszlása tekintetében különbség ne tétessék s a javaslatban a vármegyékre vonatkozólag felvett rendelkezés alkalKépv. iromány. 1927—1932. XV. kötet. 51
