Képviselőházi irományok, 1927. XV. kötet • 648-717., I. sz.

Irományszámok - 1927-707. Törvényjavaslat a háború igénybevételéről való lemondás tárgyában Párisban 1928. évi augusztus hó 27-én kötött nemzetközi szerződés becikkelyezéséről

707. szám. U6 den szerződésbe implicite beleértődik. Nem célszerű tehát, hogy a szerződés erre külön kitérjen. Kifejti továbbá, hogy a Nemzetek Szövetségének egyességokmánya és a szerződés között nézete szerint nincsen ellentét. Végül foglalkozik a locarnói szerződésekkel és az úgynevezett semlegességi szerződésekkel és ezekre nézve is kifejti azt a felfogását, hogy a szerződés ezekkel sincs ellentétben. A részvételre felkért 14 állam és ország kormányai közölték, hogy az amerikai kormány által előterjesztett szerződés-szöveget elfogadják és az amerikai interpretációkat helyeslik. Ezen előzmények után a szerződés aláírása Parisban 1928. augusztus hó 27-én megtörtént. A megerősítő okiratok Washingtonban lesznek elhelyezendők és a szerződés csak akkor fog életbelépni, midőn azt mind a 15 eredeti aláíró megerősítette. A szerződés aláírását követő napon az eredeti aláírók között nem szereplő államok közül az Amerikai Egyesült Államok a velük diplomáciai összeköttetésben álló 48 államnak a kormányait felszólították, hogy a szerződéshez csatlakozzanak. A szovjet kormány, amelyet az Egyesült Államok hivatalosan eddig nem ismervén el, a csatlakozásra Franciaország szólította fel, már szeptember hó 6-án formálisan csatlakozott a szerződéshez. A csatlakozására vonatkozó okiratot Washingtonba a francia kormány juttatta el. A felszólított államok közül a mai napig már a legtöbb állam hivatalosan bejelentette a szerződéshez való csatlakozását, de csaknem az összes meghívott állam kifejezést adott annak, hogy ahhoz csatlakozni kíván. Az Egyesült Államok budapesti követének a szerződéshez való csatlakozás tárgyában a magyar kormányhoz intézett jegyzékére válaszképen 1928. október hó 6-án a követhez az alábbi szövegű jegyzéket intézem: „Az Egyesült Államok kormánya előtt ismeretes, hogy a világháború befejezése után Magyarország olyan békeszerződést volt kénytelen aláírni, amelyet az ily alkalmakkor szokásos tárgyalás nem előzött meg s amely téves beállításokból kiindulva igazságtalan helyzetet teremtett. A békeszerződés folytán előállott helyzet zavarólag hat Európának ebben a részében a népek nyugalmára és megakadályozza fejlődésüket. A háború befejezése óta eltelt tíz esztendő eseményei nyilvánvalóan igazolják, hogy ez a békeszerződés alkalmatlan arra, hogy a természetes békés fejlődést biztosítsa. A történelem tanúsága szerint a múltban ott, ahol a nemzetek egymás közötti viszonya nem az igazság és észszerűség követelményein épült fel, előbb-utóbb erőszakos összeütközések keletkeztek. A magyar kormány rendkívül értékeli az Egyesült Államoknak a háború elítélésére irányuló javaslatában megnyilvánuló nagylelkű és humanitárius szempontoktól vezérelt politikáját, mert az azt célozza, hogy kiküszöbölje a nemzetek életéből az ily összeütközéseket és a háborús borzalmakat. De ez a törekvés természetesen csak úgy vezethet eredményre, ha a mellett, hogy a szerződéses kötelezettségek révén kizárjuk a háborút a nemzeti politika eszközei közül, a helyett más hatékony mód marad rendelkezésre az igazságtalan vagy természetellenes helyzetekből előálló bonyodalmak megoldására. A magyar kormány természetesen abban a feltevésben adja meg hozzájárulását az Egyesült Államok kormányának többi javaslatához, hogy az Egyesült Államok kormánya a többi aláíró államokkal együttesen keresni fogja a módot arra, hogy békés úton legyen meg a jövőben a lehetősége az igazságtalanságok orvoslásának. A magyar kormány kellő időben meg fogja tenni a szükséges lépéseket, hogy ez a hozzájárulás a magyar alkotmány elveinek értelmében teljes ( jogi érvényt nyerjen." Képv. iromány. 1927-1932. XV. kötet ^| 44