Képviselőházi irományok, 1927. XV. kötet • 648-717., I. sz.

Irományszámok - 1927-700. Törvényjavaslat a szőlőgazdálkodásról és a hegközségekről

700. szám. 273 Az azóta eltelt 35 év tapasztalatai és a szőlőgazdálkodásnak alig remélt fellendülésével járó különböző jelenségek az érettebb gondolkozásul s a kultúra fejlődésével haladni tudó szőlősgazdákat meggyőzték arról, hogy a szőlőgazdálkodással csak úgy lehet jó eredményt elérni s csak úgy lehet az alacsonyabb kultúrájú szőlőmíveseket a saját javuk szolgálatába állítani, ha a hegyközségek megalakítása — legalább a nagyobb szőlőterülettel bíró községekre nézve — kötelezővé tétetik. A kötelező megalakulás a törvényjavaslat szerint a legalább 150 kat. hold beültetett szőlővel bíró területeknél kezdődik. Az ennél kevesebb szőlővel bíró területekre is meg lehet alakítani a hegyközséget, az érdekelt szőlősgazdák önkéntes elhatározása alapján. A kisebb területekre nézve azért nem tétetett kötelezővé a megalakulás, hogy a kis területtel bíró hegyközségeknél, a szőlősgazdákra eső aránylag nagyobb költségek vállalása tekintetében, maguknak az érdekelteknek legyen módjukban határozni. A hegyközségi szervezet tulaj donképeni feladata a közös érdekek előmozdítása lévén — ez, a mai nehéz anyagi és gazdasági viszonyok között másként nem érhető el, mint társulás útján. A hegyközségi szervezet pedig egy olyan törvényes keretek között működő társulás, amelynek támogatásával a termés megőrzése, a védekező szerekkel való eljárások eredményének biztosítása, anyagok együttes olcsó beszerzése, közös szakember tartása, közös hitelszerzés, közös értékesítés, a borvidék jellegének megfelelő típusborok előállítása, új piacok szerzése stb. könnyebben érhető el,. mint egyes, ezen ügyekben járatlan szőlősgazdák által. A társulás különösen a kisebb szőlősgazdák érdekében szükséges, mert ezek inkább rá vannak utalva a támogatásra, mint a vagyonosabb és tanultabb szőlőbirtokosok. A hegyközségek kötelező megalakulásának szüksége, különösen a nagyobb szőlőterülettel bíró községekben ma már oly követelőleg lép fel, hogy az elől kitérni többé nem lehet. A 19. §. csak azokra az összefüggő szőlőterületekre mondja kr kötelezőnek a hegyközséggé alakulást, amelyek területén legalább 150 kat. hold betelepített szőlő van. A statisztikai adatok szerint az ország területén 2.605 olyan község (város) van, mely szőlőmíveléssel foglalkozik. Ezek közül csak 555 községnek (városnak) van 150 kat. hold, vagy enné] nagyobb betelepített szőlőterülete. Számításba véve az önként megalakuló hegyközségeket is, a törvény életbelépte után körülbelül 6—700 hegyközségre számíthatunk. A 20—26. §-ban foglalt intézkedések a hegyközségek megalakulásához szükséges feltételeket állapítják meg oly célból, hogy a különböző viszonyok között levő hegyközségek megalakulásakor vitás kérdések lehetőleg ne forduljanak elő. A hegyközségek szervezete, a 27—36. §-ban foglalt intézkedések szerint lényegileg ugyanaz marad, mint aminő az 1894 : XII. t.-c. VIII. fejezete alapján alakult mai hegyközségeké. A hegyközség ügyeit ezután is a közgyűlés, a választmány és a hegybíró intézi. A szervezkedésnek ez az alakja a szőlőgazdálkodás különleges helyzetéből ered, a múltban bevált és a jövőre is ez látszik a legalkalmasabbnak. A közgyűlés, a szervezkedés természeténél fogva döntő tényező a hegyközségi életben is. A közgyűlés határoz minden fontosabb ügyben. A közgyűlés határozatai ellen a közigazgatási bizottsághoz, innen a földmívelésügyi miniszterhez lehet fellebbezni. Az 1894 : XII. t.-c. VIII. fejezete alapján a közgyűlésen a 800 négyszögöl terület tulajdonosai egy szavazattal,, a 800 négyszögölnél nagyobb területek tulajdonosai pedig annyi szavazattal bírnak, a hányszor teljes 800 négyszögöl birtokuk van. Ez a szavazati jogosultság a múltban helyes volt, mert a szőlőjelújítás kezdetén á vagyonosabb, értelmesebb birtokosoknak a közgyűlésen döntő Képv, iromány. 1927—1932. XV. kötet. 35