Képviselőházi irományok, 1927. XV. kötet • 648-717., I. sz.

Irományszámok - 1927-699. A képviselőház társadalompolitikai, közgazdasági és közlekedésügyi, közigazgatási, igazságügyi, valamint földmívelésügyi bizottságának együttes jelentése "a gyógyfürdőkről, az éghajlati gyógyintézetekről, a gyógyhelyekről, az üdülőhelyekről és az ásvány- és gyógyvízforrásokról" szóló 659. számú törvényjavaslat tárgyában

â44 6Ô9. szám. a közbiztonság fenntartása felett a hatósági biztos őrködik. A hatósági biztos feladata továbbá állandóan felügyelni, hogy a gyógyhelyen a lakás, az élelmezés és egyéb szükségletek árai az indokolt mértéket nem haladják-e meg, hogy a gyógyhelylátogatókkal (15. §.) való bánásmód minden tekintetben a jog és a méltányosság követelményeinek megfelel-e ; végül a hatósági biztos mint elsőfokú hatóság határoz — a bírói hatáskör érintetlenül hagyásával •—á gyógyhelylátogatók lakásügyeiben A hatósági biztos hatáskörét rendszerint az illetékes elsőfokú rendőrhatóság gyakorolja ; szükség esetében a törvényhatóság a fürdőévad tartamára a törvényhatóság tisztviselői közül külön hatósági biztost rendelhet ki, aki kirendeltetésének tartama alatt a gyógyhely területén az elsőfokú rendőrhatóság hatáskörében jár el. A m. kir. állami rendőrség működési területén levő gyógyhelyen a hatósági biztost a m. kir. állami rendőrség kerületi főkapitánya rendeli ki. Hatósági biztos csak az lehet, akinek a köztisztviselők minősítéséről szóló 1883:1. t.-c. 3. §-ában megszabott képzettsége van. 13. §. Minden gyógyhelyen gyógyhelyi orvosnak kell lenni, akit a gyógyhelyi bizottság (14. §.) jelöl ki és a főispán erősít meg. A hatósági biztos abban az esetben, amikor hatósági orvos nem áll rendelkezésre, orvosszakértői feladatok ellátására a gyógyhelyi orvost veszi igénybe, aki ezért díjazást nem kap. 14. §. Minden gyógyhelyen gyógyhelyi bizottságot kell alakítani. A gyógyhelyi bizottság elnöke a fürdőbiztos, tagjai között pedig helyet foglalnak : a hatósági orvos, a gyógyhelyi orvos, a gyógyfürdő (éghajlati gyógyintézet) tulajdonosa és bérlője, a törvényhatóság, a község (város) és a fürdőegyesület egy vagy több képviselője. A gyógyhelyi bizottság szedi be és kezeli a gyógyhely jövedelmét, veti ki a gyógyhelyi díjakat és határoz felhasználásuk felől ; végzi az e törvény 16., 19. és 38. §-ában, valamint az e törvény alapján kiadott rendeletekben reábízott teendőket ; állandóan figyelemmel kíséri a gyógyhely viszonyait, vizsgálja és előmozdítja a gyógyhely erkölcsi és anyagi érdekeit ; tapasztalatairól a törvényhatóság útján a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszterhez évenként jelentest tesz. Ha a gyógyhelyen láttamozott alapszabályok alapján működő és a helyi érdekeltségből alakult fürdőegyesület van, a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter a gyógyhelyi bizottság feladatkörét a fürdőegyesület választmányára ruházhatja, feltéve, hogy az alapszabályok a helyi érdekeltség alapján az egyesületbe való belépést nemzetiségre, vallásfelekezetre, foglalkozásra vonatkozó szempontokból nem korlátozzák. Ebben az esetben a fürdőegyesület választmányának hivatalból elnöke a hatósági biztos. Ezenfelül legalább egy tagot a törvényhatóság első tisztviselője küld ki. A választmánynak hivatalból tagja továbbá a hatósági orvos, a gyógyhelyi orvos, végül a gyógyfürdő (éghajlati gyógyintézet) tulajdonosa, bérlője és vezető orvosa, valamint az érdekelt községek (városok) egy-egy képviselője. Ha a gyógyhelyi bizottság hatáskörét a fürdőegyesület választmánya gyakorolja, az évi jelentést a hatósági biztos teszi. Ha a fürdőegyesület a gyógyhely érdekeinek gondozását elhanyagolja vagy a közérdeket egyébként sérti, a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter a törvényhatóság első tisztviselőjének megokolt előterjesztésére gyógyhelyi bizottság szervezését rendelheti el. A gyógyhelyi bizottság vagy a hatáskörében eljáró fürdőegyesületi választmány határozata és intézkedése ellen nyolc nap alatt előterjesztéssel lehet élni a törvényhatóság első tisztviselőjéhez, akinek határozata ellen a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszterhez