Képviselőházi irományok, 1927. XV. kötet • 648-717., I. sz.
Irományszámok - 1927-699. A képviselőház társadalompolitikai, közgazdasági és közlekedésügyi, közigazgatási, igazságügyi, valamint földmívelésügyi bizottságának együttes jelentése "a gyógyfürdőkről, az éghajlati gyógyintézetekről, a gyógyhelyekről, az üdülőhelyekről és az ásvány- és gyógyvízforrásokról" szóló 659. számú törvényjavaslat tárgyában
> 699. szám. 239 az újjmutatást a bíróság részére, amire vonatkozólag alkalmasnak látta a bizottság oly értelmű rendelkezés felvételét, amely szerint a szóbanlévő esetekben a bíróság a felek kölcsönös kötelezettségeit a méltányosságnak megfelelően módosíthatja vagy az egyik felet — esetleg az elállásból származó kár méltányos megosztásával is — elállásra jogosíthatja fel. Az új 40. §. beszúrása következtében a követcező §-ok sorszámozása eggyeleggyel emelkedett. Az új 41. §-hoz. E §. második bekezdésének megfelelő módosításával a bizottság, lehet őseget kíván nyújtani arra, hogy a fürdőügy szempontjából nagyobb jelentőségű szerepet betöltő közületek, így különösen Budapest székesfőváros, továbbá az Országos Társadalombiztosító Intézet és a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete, valamint az Országos Közegészségi Tanács több kiküldöttel is szerepelhessenek az Országos Forrás- és Fürdőügyi Bizottság tagjainak sorában. Az új 43. §-hoz. A bizottság e §. első bekezdésében tett módosítással két gondolatot kíván megvalósítani. Az egyik az, hogy adókedvezményben ne csak a teljesen új vállalatok, hanem azok is részesülhessenek, amelyek bár e törvény hatálybalépése előtt keletkeztek, azonban jelentékeny beruházásaikat, amelyekkel a gyógyfürdő, a gyógy- vagy üdülőhely, az ásvány- vagy gyógyvíz forgalmát számottevő módon fellendítik, csak e törvény hatálybalépése után eszközlik. Ebben a tekintetben a beruházás foganatosításán, nem pedig a vállalat keletkezésén van a súly, mert a szóbanlévő adómentességi kedvezmény a beruházással hozott és a közjó érdekét is szolgáló áldozatot kívánja jutalmazni. Nem azonos ez az eset az épületek adómentessége tekintetében elfoglalt elvi állásponttal. A már meglévő épület adómentességének megállapítása ebből a szempontból, t. i. a lakástermelés előmozdítása szempontjából céltalan. Ellenben a meglévő gyógyfürdő, gyógyhely, ásvány- vagy gyógyvízforrás céljából tett beruházás forgalmuk szempontjából egyaránt kihat, akár. e törvény hatálybalépése előtt, akár utóbb keletkezett is az illető vállalat. Gondolni kell pl. arra, ha Budapest székesfőváros valamely magántulajdonban lévő, a főváros területén fekvő gyógyfürdőt megszerezne és azt jelentékeny beruházással világhírűvé fejlesztené. A másik gondolat, amelyet a bizottság megvalósítani kívánt, az, hogy az adómentesség a javaslatban tervezett tizenöt évről húsz évre emeltessék fel. Ennél az adómentességnél ugyanis, eltérően a lakóházak részére biztosítani szokott adómentességtől, a beruházások előnyei csak hosszabb idő múlva érvényesülhetnek. A hirdetés, a propaganda eszközeinek további költséges felhasználásával és évek multán jelentkezik az a nagyobb forgalom, amely a befektetett tőke megfelelő kamatozását meghozza. Nem úgy tehát, mint a lakóházak építésénél, ahol a helyi lakásszükséglet önmagától keresi fel a rendelkezésre álló lakásokat. Az említett és helyesnek talált gondolatot a bizottság akként kívánta kifejezésre juttatni, hogy a szóbanlévő §. első bekezdésében „jelentékeny beruházásokkal létesülnek, legfeljebb tizenöt évre terjedő" kitételt „jelentékeny beruházásokat létesítenek, legfeljebb húsz évre terjedő" kitétellel helyettesítette. Az új 45. §-hoz, A bizottság mellőzte a javaslatnak azt a rendelkezését, amely szerint távbeszélő állomást csak a lehetőség határáig kelljen felállítani a gyógyhelyeken és az üdülőhelyeken. A bizottság a távbeszélő állomásoknak gyógyhelyeken és üdülőhelyeken való létesítését mellőzhetlennek tartja, mert e nélkül az ily helyek a forgalomból ki vannak kapcsolva, ami látogatottságukat jelentékeny mértékben csökkentheti. A bizottság megfontolás tárgyává tette annak a rendelkezésnek felvételét is, hogy olyan gyógy- és üdülőhelyeken, amelyeknek vasúti állomása nincs, a posta