Képviselőházi irományok, 1927. XIV. kötet • 630-647. sz.

Irományszámok - 1927-647. A képviselőház házszabályainak módosítására kiküldött bizottság jelentése

^™ 647. szám. ' • 157 Az eredeti 193. és 195. §-t a bizottság az új 132. §-ba vonta össze akként, hogy ÍI törvény alkotását célzó önálló indítványra nézve is kimondta, hogy azok kinyomatása tekintetében tehát a Ház szabadon határoz, továbbá, hogy önálló indítványok, ha törvényalkotását nem is célozzák, a Ház által közvetlenül is tárgyalhatók. A tárgyalási rendszerváltoztatásnak megfelelően át kellett az eredeti 194. §-t is szövegezni, miután a javaslat a törvényjavaslatoknál a bizottsági előkészítés mellőzésének elvéből indul ki. Az eredeti 196. §. helyébe lépett 133. §-ban a bizottság a következő változtatásokat ajánlja : a (2) bekezdésben az ott tárgyalt indítvány feletti határozathozatal időpontjául nem a következő ülés végét, hanem elejét kell venni, ami időnyerést jelent. A (3) bekezdés szövegezésével lehetővé vált, hogy az ülés idejének meghosszabbítását több ügyre nézve együtt lehet kérni. A bizottság véleménye szerint u. i. nem lehet indokolt oly elhatározás elé, melynek célja az, hogy a képviselőház többet dolgozzék, formális akadályokat gördíteni. Igen fontosak azok a rendelkezések, amelyeket a bizottság e §. (4) bekezdésébe javasol felvenni. Amíg egyfelől a képviselőház napirendi indítványának megtételét némileg szigorítja (az indítványt a felszólalás elején kell megtenni, a beszédidő nem hosszabbítható meg), addig másfelől egy jelentékeny kiterjesztést is tartalmaz az eddigirendszerrel szemben, amely kizárólag csak a házszabályszerűleg előkészített ügyekre nézve engedte meg a napirendretüzés iránti indítvány megtételét s e tekintetben nem is tett kivételt. Az új szöveg ezzel szemben egy igen fontos kivételt állít fel, ez a bizalmi kérdés felvetése, mely igen nagy jelentőségű újítás. A §. (5) bekezdése kiegészítésének indoka : egy ülésnap megtakarítása. Az interpellációs jogot szabályozó eredeti 197. §. első hibáját abban látta a bizottság, hogy az rendkívül nagy terjedelmű, ami ellenkezik a jö törvényszerkesztés szabályaival. Három részre osztotta tehát azt és pedig akként, hogy az új 134. §-ba került az eredeti §. négy első bekezdése. Ezek közül a (3) bekezdésben az interpellációk elhalasztása tekintetében eddig fennállott korlátlanságot a bizottság megszüntetni javasolja s egyben lehetőséget kíván nyújtani arra is, hogy interpellációk elhalasztása, annak felolvasása előtt is kérhető legyen. A szakasz (4) bekezdésében új intézkedés az interpellációk példányszámára vonatkozó, valamint az a rendelkezés, hogy ugyanarra a napra ugyanaz a képviselő ugyanabban az ügyben csak egy interpellációt jegyezhet be, amely rendelkezések indoka nyilvánvaló. A 197. §-ból kihasított második 135. új számozású §. négy bekezdésből áll, melyek megfelelnek a régi szakasz (5), (e), (s) és (9) bekezdéseinek. Ennél a szakasznál új rendelkezés a politikai államtitkárokra vonatkozó, amelyre azért van szükség, mert az eddigi gyakorlat szerint a megbízottként való bejelentésre szükség volt. Az interpelláció időtartamának meghosszabbításáról is szükséges volt gondoskodni és pedig oly módon, amint azt alább a felszólalási idő meghosszabbításának tartamára nézve a bizottság általában javasolja. A régi szakasz (7) bekezdéséből alakított harmadik (.új 136.) §. lényeges újítást nem tartalmaz. A napirend előtti felszólalásokra vonatkozó új 137. §. csak szövegezésben különbözik a régi 198. §-tól. Lényegesebb az az átszövegezés, amelyet a régi 199. (új 138.) §-ra nézve hoz javaslatba a bizottság. Ezek az (1) bekezdésben a következők : az elnök csak sürgős esetben indítványozhatja a napirendtől való eltérést, de akkor sem javasolhatja az áttérést valamely napirendre nem tűzött törvényjavaslatra. A (2) bekezdésben : ha a Ház a napirendre tűzött ügy megszakításával más napirenden nem lévő tárgyra akar áttérni, ez esetben sem a vitát bezárni, sem határozni nem lehet ugyanabban az ülésben, kivéve a miniszterek megjelenésére vonatkozó indítványt, amelyről határozatot is lehet hozni. Ennek a sza-