Képviselőházi irományok, 1927. XIII. kötet • 612-629. sz.

Irományszámok - 1927-612. Törvényjavaslat a pestis, a kolera, a sárgaláz, a kiütéses tifusz és a himlő ellen való védekezés tárgyában kötött, Párisban 1926. évi június hó 21-én kelt nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről

612. szám. 15 Convention, sont assimilés aux télé­grammes d'Etat et jouissent de la priorité attribuée à ces télégrammes par l'article 5 de la Convention télé­graphique internationale du 10/22 juil­let 1875. Art. 4. La notification et les ren­seignements prévus aux articles 1 er et 2 sont suivis de communications ultérieures données d'une façon ré­gulière à l'Office International d'Hy­giène publique, de manière à tenir les Gouvernements au courant de la marche de l'épidémie. Ces communications, qui doivent être aussi fréquentes et complètes que possible (et qui auront lieu au moins une fois par semaine en ce qui con­cerne le nombre des cas et des décès), in­diqueront plus particulièrement les pré­cautions prises en vue de combattre l'extension de la maladie. Elles devront préciser les mesures exécutées au départ des navires pour empêcher l'exporta­tion de la maladie, et spécialement celles prises en ce qui concerne les rongeurs ou les insectes. Art. 5. Les Gouvernements s'enga­gent à répondre à toute demande d'in­formation qui leur serait adressée par l'Office International d'Hygiène pu­blique relativement aux maladies épi­démiques visées dans la Convention, survenues sur leur territoire, et aux circonstances de nature à influer sur la transmission de ces maladies d'un pays à un autre. Art. 6. Les rats 1 ) étant les princi­paux agents de propagation de la peste bubonique, les Gouvernements s'enga­gent à employer tous les moyens en leur pouvoir pour diminuer le danger et pour se tenir constamment ren­x ) Les dispositions de la présente Convention visant les rats s'appliquent éventuellement aux autres rongeurs et, en général, aux animaux connus pour être des agents de la propagation de la peste. minősülnek és az 1875. július 10—22. kötött nemzetközi távirategyezmény 5. cikkében az ilyen táviratok számára megállapított elsőbbséget élvezik. 4. cikk. Az 1. és 2. cikkekben emlí tett bejelentés és értesítések után to­vábbi rendszeres közléseket kell kül­deni a Nemzetközi Közegészségügyi Hivatalnak, hogy a kormányok a jár­vány menetéről tájékozódhassanak. Ezek a közlések, amelyeknek oly gyakoriaknak és teljeseknek kell len­niök, amennyire csak lehetséges (és amelyek az esetek és a halálozások szá­mát illetőleg legalább is hetenkint egyszer történjenek), részletesen közlik a betegség terjedésének meggátlására igénybevett elővigyázati rendszabá­lyokat. A közléseknek szabatosan meg kell jelölniök a hajók indulása alkal­mával a betegség elhurcolásának meg­akadályozására foganatosított rend­szabályokat, különösen azokat, amelyek a »rágcsálókra és a rovarokra vonatkoznak. 5. cikk. A kormányok kötelezik magukat arra, hogy válaszolnak min­den olyan, tájékozódás céljából fel­tett kérdésre, amellyel a Nemzetközi Közegészségügyi Hivatal hozzájuk fordul az ebben az egyezményben sza­bályozott és területükén fellépett fertőző betegségeket, úgyszintén azo­kat a kérdéseket illetőleg, amelyek ezeknek a betegségeknek egyik or­szágból másikba bevitelét befolyásol­hatják. 6. cikk. Minthogy a patkányok 1 ) a bubópestis terjesztésének legfőbb köz­vetítői, a kormányok kötelezik magu­kat arra, hogy minden rendelkezésükre álló eszközt felhasználnak ennek a veszedelemnek csökkentésére és ál­*) Ennek az egyezménynek a patkányokra vo­natkozó rendelkezéseit alkalmazni kell esetleg más rágcsálókra is és általában mindazokra az álla­tokra, amelyek mint a pestis terjesztői ismeretesek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom