Képviselőházi irományok, 1927. XII. kötet • 590-611. sz.

Irományszámok - 1927-592. Törvényjavaslat a közigazgatás rendezéséről

592. szám. 85 Eltérést állapít meg a javaslat az ily ügyek közül azokra, amelyekben közigazgatási bírósági eljárásnak van helye. Ezeket — a miniszter teljes elkerülésével — már másodfokon kívánja a közigazgatási bíróság elé utalni. Ez az intézkedés egyfelől az 1896 : XXVI. t.-c-ben is érvényesült, azzal az alapelvvel áll összhangban, hogy a miniszternek, mint legfőbb közigazgatási hatóságnak határozatai lehetőleg ne kerüljenek közigazgatási bírósági felülvizsgálat alá. Ez alól az elv alól eddigi törvényeink csak ritkán, jelesül csak olyan esetekben tettek kivételt, amikor az elkerülhetetlen, legtöbbnyire olyankor, amikor a miniszter határozott első fokon. A miniszter közbeeső határozatának kiküszöbölését követeli meg a javaslatnak az a célzata is, hogy csak egyfokú fellebbvitel engedtessék meg. Olyan ügyekben ugyanis, amelyekben a törvény közigazgatási bírói eljárást enged, ezt az alkotmányjogi biztosítékot nem lehetne megszüntetni, vagyis a miniszter másodfokú határozata ellen is kellene közigazgatási bírósági panaszt engednünk, amivel pedig rést ütnénk az egyfokú fellebbvitel elvén. Ezért a javaslat egyfelől az egyfokú fellebbvitel elvének épségben tartását, másfelől a közigazgatási bírósági panaszban rejlő alkotmányjogi biztosítékot akként kívánja megóvni, hogy ilyen ügyekben — a miniszter kikapcsolásával — az elsőfokú határozat ellen enged panaszt a közigazgatási bírósághoz. A 41. §-hoz. A javaslat 41. §-a azokat a rendelkezéseket tartalmazza, amelyeket az egyéni fórumok szaporítására való törekvés a közigazgatási bizottság hatáskörére vonatkozóan tett szükségesekké. A közigazgatási bizottságot megalkotó 1876 : VI. t.-c. 12. §-a ennek a bizottságnak hármas feladatkört jelölt ki, jelesül: a közigazgatásit, a fegyelmit és a fellebbvitelit. Közigazgatási feladatkörét az idézett törvény 13. §*a akként írja körül, hogy az általános közigazgatás érdekében intézkedik aziránt, hogy a törvényhatóság területén a közigazgatás összhangzatosan működjék ós hogy az összes — akár kinevezett, akár választott — közegek egymást támogassák, tennivalóikat összevágőan teljesítsék. Az erre vonatkozó részletesebb útmutatást ugyanennek a törvénynek 16. §-a foglalja magában; a közigazgatási bizottságnak az egyes közigazgatási ügyekben való hatáskörét pedig az 1876 : VI. t.-c. 24—40. §-ai körvonalazzák. Ugyanennek a törvénynek 62. és 63. §-ai a miniszteri rendeleteknek, 69. ós 73. §«ai pedig a törvényhatósági szabályrendeletnek és határozatoknak végrehajtását, illetőleg a végrehajtás ellenőrzését bízzák a közigazgatási bizottságra. Az 1876: VI. t.-c. 64. és 65. §-a a kormányhoz intézendő rendszeres jelentéseket teszi a közigazgatási bizottság kötelességévé, amelyeket a 70. §. szerint a törvényhatóság közgyűlése elé is kell terjesztenie; továbbá a 66—68. §-ok a kormányhoz jelentések (javaslatok) tótelére jogosítják fel a közigazgatási bizottságot, — „a 70. és 71. §-ok pedig arra, hogy a törvényhatósághoz tegyen jelentést ós javaslatot a szabályrendelet vagy közgyűlési határozat útján megvalósítható kérdésekben. A közigazgatási bizottságnak most említett feladatait, amelyeket időközben törvények és rendeletek egyaránt módosítottak és kiterjesztettek, a javaslat 41. §-ának (í) és (2) bekezdése érintetlenül hagyja. A közigazgatási bizottságnak második feladatköre a fegyelmi hatáskör. Ezt a jogkörét eredetileg az 1876 : VI. t.-c. 12. §-ának b) pontja, valamint 41—55. §-ai körvonalozták, amelyek helyébe részben az 1886 : XXIII. t.-c.••-*