Képviselőházi irományok, 1927. XII. kötet • 590-611. sz.

Irományszámok - 1927-592. Törvényjavaslat a közigazgatás rendezéséről

592. szám. • 77 hatáskörébe fognak tartozni, ha csak az a javaslat azokat egyéni hatóság elé nem utalja. Teljesen megszűnik a törvényhatósági bizottság fellebbviteli hatásköre. Ez szükségképen következik abból, hogy a törvényhatósági bizottság csak saját ügyeivel és azok közül is csupán a nagyobb horderejű kérdésekkel fog foglalkozni, — tehát a nem annyira általános érdekű, hanem inkább helyi jelentőségű községi ügyeknek II. fokú intézése a kisgyűlés hatáskörébe száll át. Az egyesek konkrét ügyeinek II. fokú intézése pedig vagy a törvényhatóság első tisztviselőjének, vagy a miniszternek, illetőleg a közigazgatási bíróságnak a jogkörébe fog tartozni, mert ezeknek az ügyeknek önkormányzati testület elé való utalását sem az autonómia, sem a jogbiztonság szempontjai nem kívánják, a gyakorlati és szakszempontok pedig ennek határozottan ellene szólnak. A 20. §-hoz. Ennek a §-nak az elnök jogkörét szabályozó rendelkezései magyarázatot egyáltalán nem kívánnak. Megadják a módot arra, hogy az elnök a tárgyalás rendjét és eredményességét biztosítsa, de nem állapítanak meg az elnök részére olyan jogokat, amelyek az önkormányzatra sérelmesek lehetnek. Céljuk kizárólag a tanácskozás zavartalan menetének és a törvényhatósági bizottság komoly és érdemleges munkásságának a biztosítása. A 21. §-hoz. A közgyűlés tárgysorozatának összeállítását az eddigi gyakorlatnak megfelelően a törvényhatóság első tisztviselőjének hatáskörébe utalja az (í) bekezdés, ami mind az önkormányzati szempontok fokozottabb érvényesülése érdekében, mind gyakorlati szempontokból indokolt. Mindamellett módot kell nyújtani arra is, hogy a főispán, mint a kormány képviselője és a közgyűlés elnöke szükség esetén a tárgysorozaton változtatást tehessen, mert fonák helyzete volna az elnöknek, ha még abba sem szólhatna bele, ha például fontos állami érdekből aggályos tárgyat venne fel a törvényhatóság első tisztviselője a tárgysorozatba. A (3) bekezdés szerint a tárgysorozatba felvett ügyekkel össze nem függő önálló indítványt csakis rendes közgyűlés elé lehet terjeszteni. Ez a rendelkezés összhangban áll az 1886 : XXI. t -c. 46. §-ának második és 50. §-ának utolsóelőtti bekezdésével teremtett jelenlegi állapottal. Indokolt, hogy az önálló indítványok a rendes közgyűlésen tárgyaltassanak, amelyeknek látogatottsága rendszerint sokkal nagyobb, mint a különleges okból összehívott rendkívüli közgyűléseké s ezáltal inkább kizártnak látszik .az, hogy rajtaütésszerűén fogadtassanak el valamely indítványt a bizottsági tagok túlnyomó részének esetleges távollétében. A 22. §-hoz. Az (1) bekezdésnek rendelkezései a szakismeretet .megkívánó ügyeknek alaposabb előkészítését és a közgyűlés munkájának megkönnyítését célozzák, aminek gyakorlati előnyei magyarázatra nem szorulnak. A (2) bekezdés szerint a közgyűlési ügyek előkészítésének feladata az eddigi állandó váasztmányról a közgyűlésre száll át, amely erre Összetételénél fogva igen alkalmas. Az állandó választmány természetesen megszűnik. A 23. §-hoz. Ez a §. a tanácskozásra és határozathozatalra vonatkozó alapvető ügyrendi szabályokat magába a törvénybe kívánja iktatni, egyfelől azért, hogy az eljárást egységessé tegye, másfelől pedig azért, hogy a rendszabályok eléggé erélyesek legyenek és biztosítsák a közgyűlés eredményes munkásságát a zavargásra hajló elemek esetleges túlkapásaival szemben. Az 1886 : XXI. t.-c. 49. §-a úgy rendelkezett, hogy a »szavazatok a szólók szerint vétetnek számba« s csak az elnök vagy 10 tag kívánságára határoznak felállással vagy ülvemaradással. Névszerinti szavazás pedig csak