Képviselőházi irományok, 1927. XII. kötet • 590-611. sz.
Irományszámok - 1927-592. Törvényjavaslat a közigazgatás rendezéséről
66 592. szám. De nemcsak alaki, banem lényegbe vágó okokból is Végóta megértek már a fegyelmi eljárás szabályai az átdolgozásra j Nagy hibába volt mjndenek/előtt az említett tor vény éknek, bogy a modern" jogfejlődéssel már nem voltak /összhangban. Sem a minősítésre, sem a büntetési tótelekre, sem a felfügI gesztósre, illetőleg a visszatartott illetmények kiutalására vonatkozó rendelv kezesek nem vették figyelembe a tisztviselők érdekeit. Ezeken a bajokon igyekezett segíteni az 1923 : II. t.-c. 16. §-a, amely a pénzbírságok összegeinek az értékeltolódások következtében szükségessé vált módosítását alkalmul használta fel arra, bogy legalább néhány sérelmet orvosoljon. Ez azonban természetesen nem merítette ki az idevágó tennivalóknak egész körét. Törvényjavaslatomnak negyedik része régóta várt lépést tesz meg azzal, hogy a vármegyei, a városi és a községi tisztviselők elleni fegyelmi eljárást együvé foglalva újra szabályozza. A törvényjavaslat e részének élén a rendbüntetés intézménye szerepel, mert ennek óhajtanék az eddiginél nagyobb teret biztosítani. Köztudomású ugyanis, hogy a fegyelmi eljárás még a legavatottabb ügyintézés mellett is hosszabb ideig húzódik, ami a tisztviselőre nézve mindig bizonyos megrázkódtatással jár. Ezt kisebb jelentőségű mulasztás vagy szabálytalanság esetében el lehet kerülni a rendbüntetéssel, amelynek jogát a törvényjavaslat most valamennyi felügyelő hatóságnak megadja. 1 A rendbüntetés intézményét az eddigi jogszabályok is ismerték, de a rendbírság ellen jogorvoslatnak helye nem volt. így a felügyelő hatóságok maguk is érezték, hogy a rendbírságolás joga a méltányosság szempontjait nem elégíti ki. Ennek a helyzetnek véget vet a törvényjavaslat. Ezentúl sem * lengednónk ugyan utat a rendbüntetés ellen jogorvoslatnak, azonban joga {lesz a tisztviselőnek arra, hogyha a rendbüntetóst méltánytalannak tartja» )fegyelmi eljárást kérjen maga ellen. A törvényjavaslat az eddiginéLszabatosabban állapítja meg, hogy milyen [esetekben van helye a tisztviselő^ ellen fegyelmi eljárásnak. Nagy szükség volna erre, mert eddig szabatosság szempontjából joggal estek kifogás alá* a törvényhatósági és a községi tisztviselőkre vonatkozó két törvény intézkedései. Nagyon nehéz volt például a botrányt okozó erkölcstelen élet« fogalmának megállapítása, amely különben sem merítette ki egész körét azoknak az eseteknek, amelyekben valamely tisztviselő ellen a közhivatali tekintély nézőpontjából kifogást lehet emelni. Nehéz volt eddig annak a meg/ állapítása is, hogy mikor lehet a tisztviselőt hivatalának teljesítésére képtelennek minősíteni. Most a törvény biztos útmutatást fog adni arra, hogy milyen esetekben lehet szó arról, hogy valamely tisztviselő vét az állás tekintélye ellen és felsorolja azokat az eseteket is, amelyekben alkalmatlanná válik állásának betöltésére. Az eddigi zavaroknak és félreértéseknek útját vágja a törvényjavaslat [annak a kimondásával, hogy a nyugdíjas tisztviselő ellen csak olyan esetekben lehet fegyelmi eljárást elrendelni, amikor hivatalvesztés kimondására | számithatunk. Ez a dolog természetéből folyik, mert hiszen a nyugdíjast már fegyelmezni nem akarjuk és így csupán arról lehet szó, hogy súlyos. bűncselekmény esetén nyugdíját vonjuk meg tőle. Kiterjeszkedik a törvényjavaslat az elhalt tisztviselő elleni fegyelmi eljárásra is, amelynek szintén csak akkor lesz hatálya, ha az a hozzátartozó ellátási igényét vagy a felfüggesztés alatt visszatartott illetmény kérdését érinti. Kimondja a törvényjavaslat azt is, hogy országgyűlési képviselővé | választott tisztviselő ellen c&ak a mentelmi jog felfüggesztése után lehet II
