Képviselőházi irományok, 1927. XII. kötet • 590-611. sz.

Irományszámok - 1927-592. Törvényjavaslat a közigazgatás rendezéséről

592. szám. , 65 •vényjavaslat a törvényhatósági bizottságra ruházza. Ez teljes biztosítékot nyújt arra, hogy^az áthelyezések csak közérdekből teljesen megokolt esetekben fognak megtörténni. Mert nem tételezhető fel, hogy a vármegye azt a tisztviselőt, akit maga küldött ki valahová, hogy ott gyakorolja a közhatalmat, komoly ok nélkül más székhelyre tegye át. Nagy fontossága van a közigazgatás szempontjából a törvényjavaslat ama rendelkezésének is, amely lehetővé teszi azt, hogy a főispán az alispánnal egyetértve a szolgabírákat beoszthassa központi szolgálatra, az aljegyzőket pedig kirendelhesse járási szolgálatra. A munkaerőknek ilyen egészséges felcserélésére az eddigi jogszabályok nem nyújtottak módot. Ezt a hiányt pótolja most a törvényjavaslat, amivel egyfelől azt biztosítja, hogy az említett tisztviselői kategóriából mindenki oda legyen helyezhető, amely helyre képességei leginkább alkalmassá teszik, másfelől pedig megadja a módot arra, hogy a vármegyei tisztviselők a központi és a járási tennivalók ellátásában egyaránt nagyobb gyakorlatot szerezzenek. IV. A közigazgatás tekintélye és a közigazgatási intézkedések iránt való közbizalom megtartása szempontjából rendkívül fontossága van a felügyelet és az ellenőrzés jogának. A felettes hatóságoknak teljes bizalommal kell lenniök alárendeltjeik iránt. Ámde ez a bizalom nem szünteti meg azt a kötelességet, hogy a legéberebb figyelemmel őrködjenek az ügyek mtézése felett. A felügyeleti és ellenőrzési ügykörből fakad az a kötelezettség is, hogy a közigazgatási tisztviselők ellen felmerült minden panasz felől tüzetes tájékozódást kell szerezni és ott, ahol erre szükség van, szabályszerű vizsgálatot kell indítani. Ilyen esetekre való a fegyelmi eljárás, amely a felügyelet joghatályossá tételének legerősebb eszköze. A fegyelmi eljárásnak — a hasonlatosság ellenére — nem ugyanaz a célja, mint a büntető eljárásnak. A büntető eljárásnak főcélja ugyanis a megsértett jogrend helyreállítása és az e végből gyakorolt megtorlás. Ezzel szemben a fegyelmi eljárásnak,nem a megtorlás, hanem a közszolgálati érdekek*-biztosítása és az ezeknek megfelelő eljárásra és magatartásra való reákényszerítés a célja. > A fegyelmi eljárás tehát a közszolgálat érdekeire hátrányos körülmények; elhárítása végett feltétlenül szükséges. Viszont azonban a tisztviselők jogos; érdekei megkövetelik, hogy fegyelmi úton velük szemben méltánytalanság vagy éppen jogsérelem ne legyen elkövethető. A fegyelmi eljárás szabályainak tehát egyfelől a közszolgálat érdekeit kell hatályosan biztosítaniuk, más felől a tisztviselőket kell netáni túlkapások ellen megvédeniök. A fegyelmi eljárás eddig a törvényhatósági tisztviselőkre való vonatkozásban az 1886 : XXIII. t.-c, a községi elöljárókra nézve pedig az 1886 : XXII t.-c. szabályozta. Ezek a törvények az előbb említett szempontokból sok kifogás alá esnek. Első sorban semmi értelme sem volt annak, hogy a vármegyei és a községi alkalmazottak elleni fegyelmi eljárást magmás törvény szabályozta. Annál kevésbbó volt erre szükség, mert hiszen a két törvény rendelkezései csaknem azonosak. Ahol pedig eltérés volt a kettő ; között, az merőben feleslegesnek bizonyult. Ennek az állításnak bizonyítá- ; sara, csak esry ilyen eltérésre mutatok itt reá. A vizsgálatot bevezető első érdemleges intézkedést a törvényhatósági tisztviselőkre vonatkozólag a »fegyelmi eljárást megelőző vizsgálat« elrendelésének, míg a községi elől- > járókkal szemben a »fegyelmi eljárás« elrendelésének nevezi a törvény. Erre a terminológiai megkülönböztetésre igazán nem volt semmi szükség. Képv. iromány. 1927—1932. XII. kötet. . 9