Képviselőházi irományok, 1927. XII. kötet • 590-611. sz.

Irományszámok - 1927-592. Törvényjavaslat a közigazgatás rendezéséről

64 592. szám. első tisztviselőjének helyzetét is az állás nagy közéleti súlyához méltó módon rendezi a javaslat Az alispán ugyanis eddig a VI. fizetési osztályban kezdte a szolgálatát és csak 6 év alatt lépett elő az V. fizetési osztályba. Most. már 3 év alatt előlép az V. fizetési osztályba, sőt ha 9 évet töltött alispáni szolgálatát megelőzőleg olyan állásban, amely a VI. fizetési osztályba van sorozva, akkor mindjárt az V. fizetési osztályba jut. Javul a helyzete a segédhivatali tisztviselőknek is, akik közül az irodatisztek — akik eddig 12 óv alatt jutottak a XI. fizetési osztályból a X-be — ezentúl a legalacsonyabb fizetési osztályban csak 9 évet fognak eltölteni, a X-ből a IX-be pedig 12 év alatt léphetnek elő. Az irodaigazgatók pedig a IX-ből a VIII-ba 9 év alatt léphetnek elő. Ebből a rövid ismertetésből is nyilvánvaló, hogy a törvényjavaslat egyfelől az alsóbb fizetési osztályokba sorozott tisztviselők részéről a létminimum biztosítása iránt kifejezett óhajtásokat igyekezett teljesíteni, másfelől pedig a legfontosabb hatáskört betöltő vármegyei tisztviselőket kívánta az eddiginél előnyösebb helyzetbe juttatni már a fizetési osztályba való besorozás útján is Az aránylag rövid időhöz kötött előmeneteli lehetőségekkel pedig az állam és a vármegye között fennálló előmeneteli különbségeket kívánta csökkenteni. Meg vagyok győződve arról, hogy a t. Képviselőház örömmel hozzá fog járulni ehhez a fizetésrendezéshez, amely lehetővé teszi azt, hogy az ország tisztviselői társadalmának szociális, gazdasági, népművelési és főképen nemzeti szempontból legfontosabb tennivalók ellátására hivatott kategóriáját a viszonyokhoz mérten igyekezzünk lehetőleg mentesíteni a megélhetés súlyos gondjaitól. A t. Képviselőház bizonyára örömmel fogadná azt is, ha a tervezettnél nagyobb mértékben emelnénk a vármegyei alkalmazottak illetményeit. Azonban a gazdasági viszonyok miatt — legnagyobb sajnálatomra — le kellett mondanom arról, hogy az illetményeket akként szabályozzam, hogy az e téren támasztható jogos igényeket teljes mértékben kielégítse Bizonyos vagyok azonban abban, hogy az érdemekben gazdag- vármegyei tisztikart az eddiginél is odaadóbb működésre fogja serkenteni ez a fizetési rendezés is, mert ebből azt láthatja, hogy a törvényhozás is átérzi a nemzet életében való közreműködésük fontosságát és ezért — amennyiben ez lehetséges — segíteni kíván nehéz anyagi helyzetükön. A javasolt fizetésrendezés címén különben ahg számottevő többkiadás fog az állam terhére előállni. A törvényjavaslat e részének még egy rendkívüli fontos rendelkezésére óhajtom itt felhívni a t. Képviselőház nagybecsű figyelmét. A közigazgatás és a közszolgálat érdekei igen gyakran megkövetelik egyes tisztviselők áthelyezését. Vannak olyan esetek, amikor a tisztviselő más beosztásban, vagy más székhelyen esetleg elfogadható módon teljesített szolgálatot, csupán éppen ott nem alkalmas az ügyek elintézésére, ahová beosztása köti. Erre sok példa volt a vármegyei közszolgálatban is és pedig legtöbbször éppen a főszolgabírákra való vonatkozásban. Ilyenkor hiába kerestek a főszolgabíró érdekeivel is összhangban álló megoldást. A helyzetnek végül vagy a közszolgálat vallotta kárát, mert a főszolgabírót nem lehetett áthelyezni, vagy a főszolgabíró húzta a rövidebbet, mert olyan módot kerestek állásából A^aló eltávolítására, amely egyéni érdekeinek egyáltalában nem felelt meg. Ez a törvényj i vaslat egy csapással megszünteti ezeket a nehézségeket, mert lehetővé teszi azt, hogy a törvényhatósági bizottság a járási foszolgabírakat más járás élére helyezheti át. Az áthelyezés elve ellen telmerült esetleges aggályokat bizonyára eloszlatja az, hogy az áthelyezés jogát tör-