Képviselőházi irományok, 1927. XII. kötet • 590-611. sz.

Irományszámok - 1927-592. Törvényjavaslat a közigazgatás rendezéséről

592. szám 57 anélkül, sőt gyakran akaratuk ellenére is történik. így a felek a hatóságok törvényes eljárását és gyakran alapos ok nélkül is hajlandók egyéni zaklatásnak minősíteni. A közigazgatási hatóságok működése továbbá elkerülhetetlenül kiterjed politikai természetű kérdésekre is. Ebből kifolyóan a felek a közigazgatási hatóságokkal szemben előszeretettel kovácsolják a politikai részrehajlás vádját is. Meg kell állapítanunk azt is, hogy a közigazgatási hatóságnak a bíróságéhoz hasonló függetlensége sehol a világon nincs. Feladata természeténél fogva ez nem is volna lehetséges, tehát felsőbbségétől függő helyzete miatt is hátrányosabb megítélés alá vehetik őt a bizalmatlanságra hajló elemek. A közigazgatási hatóság lépten-nyomon az élet újabb és újabb megnyilvánulásával áll szemben, amikor igen gyakran tételes jogszabályok nélkül, sürgősen kénytelen intézkedni és így elkerülhetetlen, hogy néha a leglelkiismeretesebb megfontolás és kifogástalan szakképzettség mellett is tévedjen. Ilyen esetek nyomán is támadhat egyesekben bizalmatlanság. Ne tévesszük szem elől azt sem, hogy vannak apró- cseprő közigazgatási vitás kérdések, amelyeknek vagyoni értéke vagy egyáltalában nem becsül, hető n.eg (például a választójogosultság), vagyamelyek pénzben megbecsül vealig képviselnek számbavehető értéket, de mégis alkalmasak arra, hogy az érdekelt felek közt — gyakran családjaikra is átszármazó — halálos gyűlölködést és elkeseredett harcokat váltsanak ki. Mindezeknek a körülményeknek mérlegelésével arra a következtetésre kell jutnunk, hogy — főleg politikai szempontból — végzetes hiba volna, ba a kisebb jelentőségű közigazgatási kérdésekben, bármily kis értékűek is azok, már az elsőfokú határozatok ellen kizárnók a fellebbvitel lehetőségét, és a feleket ezzel abba a téves meggyőződésbe kényszerítenénk, hogy ilyen kérdésekben az elsőfokú hatóságok esetleges önkényének ki vannak szolgáltatva Az ilyen módon lábrakapó balvélemény útját állana a hatósági tekintély nagyon is szükséges és kívánatos megerősödésének, sőt — teljesen jogos alap nélkül — kútforrása lehetne szélesebb körben lábrakapó elégedetlenségnek is. Ennek az eshetőségnek útját vágja az, ha a másodfokú hatóság megerősíti az elsőfokó határozatot, és ezzel a félnek saját igazába vetett va&hitét megingatja. Ezért a javaslat azt az alapelvet tartja szem előtt, hogy közigazgatási ügyekben, a vitás kérdés értékére való tekintet nélkül, minden elsőfokú érdemleges határozat ellen van helye fellebbezésnek. Ez alól kivételt tesz, és kizárja a fellebbezést a javaslat a fegyelmi eljárást elrendelő határozat ellen. De már a felfüggesztést elrendelő határozat ellen birtokon kívül enged fellebbezést. Nincs helye továbbá fellebbezésnek az elsőfokú közigazgatási határozat ellen olyan ügyekben, amelyekben a meg nem elégedő fél a polgári bíróságnál kereshet orvoslást. Végül a 10 pengőnél nem nagyobb pénzbüntetést megállapító kihágási ítélet ellen sem lehet fellebbezni, ha a pusztán a pénzbüntetés enyhítését célozza. Amennyire helytelennek látszanék azonban a jogorvoslatok kizárása az elsőfokú határozatok ellen, éppen olyan indokolatlan volna, hogy egyfokú fellebbvitelnél többet is engedjünk. Mihelyt ugyanis az egyesek konkrét ügyeinek intézéséből a társas hatóságokat kirekesztjük, és az ügy fokozatos elbírálását szakképzett egyes tisztviselőre bízzuk, aki a kérdés alapos mórlegelésére képzettségénél fogva képes, és egyéni felelőssége következtében fokozottabban reá is van szorítva, esetleges jogsértő vagy jogellenes eljárásáKépv. iromány. 1927—1932. XII. kötet. g