Képviselőházi irományok, 1927. XII. kötet • 590-611. sz.

Irományszámok - 1927-592. Törvényjavaslat a közigazgatás rendezéséről

132 592. szám. t meg kell várni a bűnügy jogerős befejezését, mert bár a büntető bíróság részéről felmentett vagy enyhe büntetéssel megrótt tisztviselő fegyelmi úton — esetleg a legsúlyosabb büntetéssel is sajtható, amint ezt ugyanennek a §-nak (5) bekezdése kifejezetten is megállapítja — ismerni kell mégis a bűnvádi «Íjarás adatait és eredményét, nehogy ezekből az enyhe fegyelmi büntetéssel illetett tiszviselőre esetleg olyan súlyos vétségek derüljenek ki, amelyek a fegyelmi határozattal nincsenek összhangban vagy aiánjHban, amikor a jogerősen befejezett ügy csak újrafelvétel alapján volna új eljárás tárgyává tehető. Azt, hogy a büntetőbíróságok az ilyen ügyeket soronkívül kötelesek tárgyalni, a 84. §. (2) bekezdése a mai jogszabályokkal (1886 : XXIiL t.-c. 16. §., 1886: XXII. t.-c. 106. §.) egyezően rendeli el. A 84. §. (3) bekezdése elrendeli, hogyha a büntetőbíróság valamely törvényhatósági vagy községi tisztviselő ellen bűnügyi vizsgálatot rendel el, köteles erről a tisztviselő felettes hatóságát vagy a törvényhatóság első tisztviselőjét értesíteni, aki viszont a QQ. §. (5) bekezdése rendelkezésének megfelelően a fegyelmi eljárás elrendelése iránt intézkedik, tehát ha az elrendelésre jogosult, azt elrendeli. A 84. §. (4) bekezdése viszont a törvényhatósági vagy községi tisztviselő ellen bűnügyben hozott — tehát akár büntető, akár felmentő, aká* megszüntető — jogerős határozatot rendeli közölni a törvényhatóság első tisztviselőjével, aki a fegyelmi szempontból szükséges intézkedéseket késedelem nélkül megteszi. Mindkét rendelkezésnek az a célzata, hogy a közérdek a közigazgatási tisztviselők fedhetetlensége szempontjából a lehető legszélesebb körben biztosi ttassék. Az 1886 : XXIIL tfre. 18. §-a, valamint az 1886 : XXII. t.-c. 108. §-a büntetőügyekben csak az ítéletek közlését rendeli el, ezzel szemben azonban az igazságügyminiszteri rendelet a vizsgálatot elrendeli és a megszüntető határozatok közlését is elrendelte, ami a közérdek szempontjából feltétlenül szükséges is. A most idézett § ok a közigazgatási bizottsághoz rendelik az említett ítéletek és határozatok megküldését, amivel szemben a javaslat a tisztviselő felettes hatóságát vagy a törvényhatóság első tisztviselőjót jelöli meg ilyen hatóságul, mint akik leggyorsabban elj árasra képesek. A 84. §. (5) bekezdésének az a rendelkezése, hogv a büntetőbíróságnak megszüntető határozata vagy felmentő ítélete nem állja útját, hogy a fegyelmi hatóság a tisztviselőt ugyanezért a cselekményért fegyelmi büntetéssel sújtsa, élesen szem elé tárja a büntető és a fegyelmi eljárásnak egymástól teljes függetlenségét és céljainak különbözőségét. A büntetőbíró a jogrend megsértése miatt ró ki büntetést, tehát megállapítja, történt-e jogsérelem, vagyis követtek-e el olyan cselekményt, amelyet a büntetőtörvény bűncselekménnyé minősít, és hogy azt a cselekményt az követte-e el, akinek azt a terhére róják? Ezzel szemben a fegyelmi hatóság nem azt vizsgálja, követett-e el valaki bűncselekményt, hanem csak azt, megsértette-e a tisztviselő a közszolgálat érdekeit és ha igen, a terhére eső fegyelmi vétség nem volt-e akkora, amely miatt a közszolgálat érdeke az állásától való eltávolítását követeli meg? Bűneselekmény miatt tehát csak az büntethető meg, aki olyant elkövetett, szolgálatától ellenben fegyelmi úton azt a tisztviselőt is el lehet távolítani, aki bűncselekményt nem követett el, de a közszolgálat érdekeit olyan