Képviselőházi irományok, 1927. XII. kötet • 590-611. sz.

Irományszámok - 1927-592. Törvényjavaslat a közigazgatás rendezéséről

592. szám. 133 súlyosan sértette meg, hogy ennek következtében a köztiszteletre és bizalomra érdemetlenné vált. Végül a 84. §. (e) bekezdése azt állapítja meg, hogy azt a tisztviselőt, akit a büntető bíróság jogerős ítélettel hivatalvesztéssel sújtott, hivatali íőnöke minden fegyelmi eljárás nélkül elmozdítja• hivatalától, vagyis egyszerűen végrehajtja vele szemben a büntető bíróság ítéletét. Megállapítja továbbá az a (6) bekezdés, hogy — miként a javaslat 82. §. (á) bekezdése szerint a fegyelmi úton hivatalvesztéssel büntetett személy — éppúgy az is, akit a büntető bíróság ítélt hivatalvesztésre, nem alkalmazható többé közszolgálatban. Eltérően kivan azonban rendelkezni ez a bekezdés azokkal a tisztviselőkkel szemben, akikre a büntető bíró nem hivatalvesztést, hanem osak viselt hivatala vagy állása elvesztését mondta ki. Büntetőtörvényünk néhány §-a ugyanis a mellékbüntetésnek ezt az enyhébb nemét állapitja meg amely nem jár a hivatalvesztésnek az általános hivatal viselési képtelenséget maga után vonó következményével. Ilyen esetek — az 1878 : V. t.-c. 291. §-a alapján a hivatás, vagy foglalkozás (orvos, bába stb.) gyakorlatától és a 482. és 483. §-a alapján az ügyvédségtől eltiltástól eltekintve — a következők: Viselt hivatalának vagy állásának elvesztésére Ítélendő : 1. az 1878: V. t.-c. 202. §-a- értelmében az a közhivatalnok, aki a törvényellenes letartóztatást be nem jelenti, vagy megszüntetése iránt nem intézkedik (1878 : V. t.-c. 197. §.), vagy 2. aki idegen lakásba, üzletbe stb. jogellenesen behatol vagy bennmarad (1878 :V. t. c. 199. §,); továbbá 3. az a posta- vagy távírda tisztviselő vagy szolga, aki a levél- vagy távirdatitkot az ott körülirt módon megsérti (1878: V. t.-c. 200. és 201. §§.); 4. az 1878 : V. t.-c. 442. §-a szerint az a vasúti vagy távirdai alkalmazott, aki személyeket vagy tárgyakat a megsérülés vagy megsemmisülés veszélyének tesz ki, vagy a távírda használhatatlanságát idézte elő (1878:V. t-c 4*38. és 441. §§.); 5. az 1878 : V. t.-c. 484. §-a szerint az a közhivatalnok, aki : a) jelentéktelenebb sikkasztás vétségét (1878 : V. t.-c. 464. §.), b) megvesztegetés vétséget (1878:V. t.-c. 465. és 470. §§.), c( a hivatali visszaélés vétségét (1878 : V. t.-c. 471. §.), d) tettleges bántalmazás vétségét (1878 :V. t.-c. 473. §.), e) a hivatali hatalommal visszaélés vétségét (1878 : V. t.-c. 475. § ), f) a hivatali titok megsértésének vétségét (1878 :V. t.-c. 479. §.) és g) a hivatali kötelesség megtagadása vétségét (1878:V. t.-c. 480. §.) követte el. Ezeknek a vétségeknek némelyike lehet olyan súlyos, amely az alkalmazottat hivatali állására órdemetlenné teszi, tehát hivatali állásától fegyelmi úton való elmozdítását indokolja, viszont lehet olyan enyhe is, amely a közszolgálat érdekeit nem érinti és az alkalmazottnak hivatali állásában való meghagyását lehetővé teszi. Ezért a javaslat 48. §-ának (Ö) bekezdése ilyen esetekben a fegyelmi eljárás lefolytatását rendeli el, amelynek során a fegyelmi hatóságok feladata lesz az esetek körülményeinek és következményeinek a mérlegelése. A 85. §-hoz. A javaslat 85 §-a az alaptalan, tehát rosszhiszemű vagy legalább is könnyelmű meghurcoltatás ellen kívánja bizto«ítani a tisztviselőt, amikor anyagi megtorlást enged meg olyan egyénnel szemben, aki nyilván «