Képviselőházi irományok, 1927. XII. kötet • 590-611. sz.
Irományszámok - 1927-592. Törvényjavaslat a közigazgatás rendezéséről
592. szám. í 31 1. olyan fegyelmi vétségek üldözhetési határidejét, amelyek a szolgálattól felmentés vagy hivatalvesztés büntetését vonhatják maguk után, tízévben állapítja'-meg; 2. megállapítja, hogy a bűncselekménnyel kapcsolatos fegyelmi vétségnem évül el korábban, mint amennyi elévülési időt a büntetőtörvény az illető bűncselekmény üldözheiésére megszab; végül 3. egyáltalában kizárja az elévülést a 24 életév betöltése után, tehát érettésszel, nyereségvágyból vagy aljas indokból elkövetett bűncselekmény miatt, még pedig tekintet nélkül arra, hogy bírói eljárás volt-e folyamatban vagy sem, vagy, hogy a bűnvádi eljárás jogerős elítéléssel, avagy felmentéssel végződött-e? Az utóbbi rendelkezést kiterjeszti a javaslat az állami ós a társadalmi rend fokozottabb védelméről szóló 1921 : III. t.-c, 1—8. § ába ütköző bűncselekményekre is, mert attól, aki közszolgálatra vállalkozik, a legelemibb követelmény, hogy a fennálló állami ós társadalmi rendnek meggyőződéseshíve legyen, ós az ellen ne vétkezzék. A b3. §. (4) bekezdése az elévülés félbeszakításáról és líjrakezdésóről tartalmaz — indokolásra nem szoruló rendelkezést. Végül az (5) bekezdés a fegyelmi határozat végrehajthatóságára állapít meg három évi határidőt a szolgálattól felmentés és hivatal vesztésbüntetés kivételével, mert ezek végrehajthatóság a a ja vaslat szerint egyáltalában nem évül el, tehát azok hatálya érintetlen, ha pl. tíz vagy tizenöt óv multán kerül is elő a hivatalvesztésre ítélt eltűnt tisztviselő. A 84. §hoz. A javaslat 84. §*a azoktól az esetekről rendelkezik, amikor a fegyelmi vétség egyszersmind a büntetőtörvénykönyvbe ütköző bűncselekmény is. Az (1) bekezdése — a bűnvádi perrendtartásról szóló 1896 : XXXIII. t.-c. 87. $-ának rendelkezésével összhangban — kötelességévé teszi a fegyelmi hatóságnak, hogyha a fegyelmi elj ai as a lapjául szolgáló cselekmény egyszersmind valamely hivatalból üldözendő bűncselekmény tényálladókát is kimeríti,. ezt a kir. ügyészséggel vagy a járásbírósággal azonnal közölje. A 84. §. (2) bekezdése nem kötelezi, hanem csak felhatalmazza a fegyelmi ^ hatóságokat, hogy a fegj^elmi eljárást a bűnvádi eljárástól lüggetlenül is folytathassák és befejezhessék, ha a fegyelmi vétség olyan, hogy miatta hivatalvesztés-büntetést kell alkalmazni. Az 18s6: XXIII. t.-c 16. §-áuak és az 1886 : XXII. t.-c. 106. §-ának ma hatályban álló rendelkezései ezt ilyen esetekben kötelezően rendelik, amiből az a visszásság keletkezhetik, hogy a fegyelmi hatóság kétes esetekben is kénytelen az eljárást lefolytatni, hacsak azt a vó elmet nem akarja kelteni, hogy a fegyelmi vétséget nem tekinti olyan súlyosnak, amely a hivatalvesztésbüntetést vonná maga után. Ugyancsak a bekezdésnek a további rendelkezése — a mai jogállapottal is egyezően — a bűnügy jogerős befejezéséig felfüggeszteni rendeli a tegyelmi eljáiást olyan esetben, amikor a fegyelmi vétség a hivatalvesztésnél enyhébb büntetést von maga után. Az előbbi rendelkezést indokolja az, hogy a súlyosan eltévelyedett tisztviselő közérdekből minél előbb eltávolítható legyen állásából az erkölcsi szemponton kívül anyagi okokból is, hogy minél kevesebb ideig essék a közület terhére, és megüresedett állása mielőbb betölthető legyen, amit a közigazga-. tás érdeke követel meg. Ha viszont enyhébbnek látszó fegyelmi vétségről van szó, múlhatatlanul 17*
