Képviselőházi irományok, 1927. XII. kötet • 590-611. sz.

Irományszámok - 1927-592. Törvényjavaslat a közigazgatás rendezéséről

128 592. szám. ha az érdemetlen tisztviselő élete fogytáig terhére esnék a közönségnek. Ezért állapítja meg a 80. §. (5) bekezdése, hogy a hivatalvesztés büntetése az eLátási igények elvesztését is minden esetben és feltétlenül maga után vonja. A 80. §. (0) bekezdése azonban tekintettel van a hivatalvesztésre ítélt tisztviselő esel leg ártatlan családjának érdekeire, valamint az ellátási igényekben foglalt némi magánjogi jogosítványra is, amikor különösen méltánylást érdemlő esetekben jogot ad a tegyelmi hatóságnak (bíróságnak) arra, hogy a hozzátartozók, de csakis ezek, ellátási igényeit érintetlenül hagyja, amely esetben a hozzátartozók részére az ellátási igényeket akként kell megállapítani, mintha a tisztviselő a hivatal vesztére szóló fegyelmi határozat jogerőre emelkedése napján meghalt volna. Ez a rendelkezés pontosan megállapítja az igényjogosultság kezdő idejét, valamint az ellátási járulékok magasságát is. A 80. §. (7) bekezdésének az a rendelkezése, hogy nyugdíjas vagy meghalt tisztviselő ellen csak hivatalvesztés-büntetést lehet megállapítani, természetes következménye annak, hogy az ilyen tisztviselővel szemben csak saját magának vagy hozzátartozóinak ellátása jöhet szóba, és ezek elvesztését egyedül a hivalalvesztés büntetés vonja következményként maga után. Más büntetés alkalmazásának ellenben — a tényleges szolgálati viszony megszűnte következtében — részben lehetősége, részben létjogosultsága hiányzanók, mtnthogy szolgálatom kívül álló vagy éppen elhalt egyénnel szemben a szolgálati kötelességekre való reászoríiás céltalan és lehetetlen is volna. A SÍ. §hos. A 81. §. (1) bekezdése pontosan meghatározza, kinek van fellebbezési joga, és ilyenekül jelöli meg: az elítélt tisztviselőt, a főispánt, mint a közérdek képviselőjót, a köz vádlót (t ügyészt), mint a jog- és törvényszerűség védőjét, végül a panaszos magáufelet, ez utóbbit azonban csak akkor, ha a t. ügyész nem fellebbezett, vagy — az ügyész fellebbezésére való tekintet nélkül — ha a panaszolt cselekmény vagy mulasztás magánérdekét érinti, tehát a panaszos közvetlenül érdekelt tel. Az a rendelkezés, hogy a közvádló fellebbezését nem vonhatja vissza, az ezen a téren gyakran észlelhető jogosulatlan befolyásolásnak kívánja elejét venni. A (2) bekezdés a fellebbezést írásban és két példányban rendeli beadni a végből, hogy az egyik példányt az ellentélnek, vagyis ha a terhelt tisztviselő terhére fellebbeztek, a terhelt tisztviselőnek, ellenkező ecetben a közvádlónak kézbesítsék, aki arra észrevételeit írásban előterjesztheti. Mindezek a rendelkezések a fegyelmi vétség tényálladékának minél alaposabb felderítését célozzák, ós a határozat tárgyilagosságának biztosítására irányulnak. A javaslat a fegyelmi ügyekben, is az egyfokú fellebbvitel alapján áll, és ez alól csak arra az esetre enged a 81. §. (3) bekezdése kivételt, ha elsőfokon a törvényhatóság első tisztviselője járt el, és a másodfokú határozat szolgálattól felmentés vagy hivatalvesztés-büntetést állapított meg. Ezt a kivételt a kiszabott fegyelmi büntetés súlyos volta indokolja Természetes, amit a 1 avaslat félreértése végett kifejezetten is megállapít, hogy jogszabálysértés okából felülvizsgálati kórelemnek fegyelmi ügyekben is van helye. A közigazgatási ügyek közérdekű ügyek lévén, intézésük körében a magánfeleknek a magánjogi igények fölött való rendelkezési joga nem érvényesülhet. Ebből következik, hogy a felsőbb hatóság a közérdek védelmében akkor is megváltoztathatja a fegyelmi határozatot, ha az ellen a tisztviselő terhére senki sem fellebbezett. Ez az álláspont nem ellentétes a polgári perrendtartásoknak azzal az elvével, hogy a bíróság a felek kérelmén nem ter-