Képviselőházi irományok, 1927. XII. kötet • 590-611. sz.

Irományszámok - 1927-592. Törvényjavaslat a közigazgatás rendezéséről

V 592. szám. Ill akkor is, ha botrányos, vagy köztudatszerű erkölcstelen életet nem a tisztviselő maga, hanem vele közös háztartásban élő valamelyik családtagja folytat. Amíg az említett és csak lényegükben érintett cselekmények a tisztviselőt méltatlanná teszik állásának betöltésére, és éppen ezért végső esetben a kényszereltávolításnak is okai lehetnek, a javaslat (1) bek. 3. pontjában azok az okok vannak körülírva, amelyek nem ugyan méltatlanná, hanem hivatali állásának betöltésére alkalmatlanná minősítik. Ezek közt első a korlátlan cselekvőképesség elvesztése. A tisztviselővé alkalmazás egyik alapkellóke ugyanis az ön jogúság, kivéve, ha az a korhiányból ered. A korlátlan cselekvőképesség elvesztése bekövetkezik a tisztviselő hibájából, pl. csődbejutás, vagy pl. tékozlás miatt gondnokság alá helyezés, stb. következtében, — de bekövetkezhetik a tisztviselő hibáján kívül is, még pedig testi erőinek fogyatkozásából, pl. ha elveszti szemevilágát, vagy szellemi erőinek megfogyatkozásából, aminő pl. az elmegyengesóg és az elmebetegségeknek sokféle iája; végül más okból, pl. ha ragályos, va^y olyan undorító betegségben szenved, amely miatt a közszolgálatban nem hagyh itó meg. Az alknlmatlanság tulajdonképen nem is valódi fegyelmi eljárási ok, minthogy azonban a tisztviselők érdekében elfogadott általános jogelv az, hogy a végleges minőségben alkalmazott, tisztviselő állásából akarata ellenére csak fegyelmi eljárás útján mozdítható el és a törvényes okok fennforgása nélkül még csak nem is nyugdíjazható, olyan esetekben, amikor a tisztviselőnek állásában meghagyása a közérdekkel nem egyeztethető össze, módot kell adni arra a felettes hatóságoknak, hogy a tisztviselő eltávolításával -á közérdeket kielégíthessék, — viszont biztosítékot kell nyújtani a tisztviselőnek, hogy eltávolítása csak olyan eljárás mellett történhessék, amely őt minden jogsérelem és hatalmi túlkapás ellen -megvédi. Ezért rendeli a javaslat ilyen esetekben a fegyelmi eljárás lefolytatását, amint ezt szellemi, és testi fogyatkozás okából a bírákra az 1871: IX. t. c. 6—9. §-a is megállapítja, az önjogúság elvesztése miatt pedig az 1912 : LXV. t.-c. 35 §-a a szabályszerű elbánás alá vonást elrendeli. A javaslat 79. §-ának (s) bekezdése mind> zekben az esetekben úgy rendelkezik, hogy a fegyelmi hatóság, ha az alkalmatlanság okát megállapítja, bümetés kiszabásának mellőzésevei — a szabályszerű elbánás alá vonást rendeli el. Azt, hogy a »szabályszerű elbánás alá vonás« mit jelent, az 1912 LXV. t.-c. 35. §-á-nak utolsóelőtti bekezdése állapítja meg. A javaslat 66. §-ának (2) —(n) bekezdése írja körül, hogy milyen esetben van helye a fegyelmi eljárás elrendelésének tényleges szolgálatban álló tisztviselők ellen az alkalmaztatása előtt elkövetett megbélyegző magatartása miatt, továbbá nyugdíjas, végül meghalt tisztviselő ellen. Mindez a rendelkezés abból az elgondolásból indul ki, hogy a tényleges tisztviselő megbélyegző cselekményeiért felelős bármikor követte is el azokat, ha a fegyelmi eljárás egyáltalában megindítható; hogy továbbá a nyugdíjas és a meghalt tisztviselő ellen a fegyelmi eljárásnak csak olyan okokból lehet helye, amelyek miatt a megszűnt tényleges szolgálati viszonyból származó -nyugdíjigény elvesztése, vagy a felfüggesztés alatt visszatartott illetményei kiszolgáltatása foroghat kérdésben. A 66. §. (5) bekezdése kötelezővé teszi a fegyelmi eljárás folyamatba tételét az ellen a tisztviselő ellen, aki ellen bűnvádi eljárást indítottak, (e) bekezdése pedig az országgyűlési képviselővé választott tisztviselő mentelmi