Képviselőházi irományok, 1927. XII. kötet • 590-611. sz.

Irományszámok - 1927-592. Törvényjavaslat a közigazgatás rendezéséről

112 592. szám. jogának sértetlenségéről gondoskodik. Különös indokolásra egyik rendelkezés sem szorul. A 67. §-hoz. A javaslat 67. § a azt állapítja meg, hogy kik kezdeményezhetik a fegyelmi eljárás folyamatbatótelét. Kérheti azt első sorban maga* a tisztviselő, amely kérelmének rendszerint eleget is keli tenni, mert ilyen esetben'a tisztviselőnek, de a közszolgálatnak is elsőrendű érdeke, hogy a tisztviselő az ellene lappangó gyanúval szemben tisztázhassa magát. Az ilyen kérelmet tehát csak olyan esetben kell mellőzni, amikor figyelmet nem érdemlő csekélységeket egyik-másik tisztviselőnek beteges érzékenysége kívánna nagy jelentőségűvé duzzasztani. Kérheti a fegyelmi eljárást magánfél is, de kérelme csak akkor lesz. figyelembe vehető, ha olyan cselekményt vagy mulasztást tesz valószínűvé, amely a 60. §. szerint íegyelmi eljárásnak az alapjául szolgálhat. Ennek a rendelkezésnek is az a célja, hogy alaptalan vagy jelent éktelen panaszok részére sem a Ifatóságok felesleges munkával ne terheltessenek, sem a tisztviselők, és ezzel a hivatali tekintély is alap nélkül meghurcolható ne legyen. Ezért a javaslat 85. §-a azt a magánfelet, aki a tisztviselő ellen szándékosan vagy vétkesen olyan panaszt tett, amely a fegyelmi eljárás során nyilván alaptalannak bizonyult, 100 P-ig terjedhető pénzbírsággal rendeli büntetni. Elrendelheti vég£l a fegyelmi eljárást az arra jogosult hatóságok bármelyike, ha erre kellő indokot lát. A 68. §-hoz. A javaslat 68. §-a állapítja meg részletesen, hogy mely tisztviselő ellen mely hatóságok jogosultak a fegyelmi eljárás elrendelésére. A javaslat ebben a tekintetben lényegileg csak annyit változtat, a mai helyzeten,, hogy a magasabb városi tisztviselőket kiveszi a polgármester fegyelmi eljárást elrendelő hatásköre alól, ami a magasabb állások tekintélyének növelését célozza, hogy továbbá felhatalmazza a belügyminisztert, hogy a kis- és nagyközségi és a megyei városi tisztviselők ellen közvetlenül is elrendelhesse a tegyelmi eljárást, ami a felügyeleti jog természetéből ós a minél gyorsabb intézkedés kívánatos voltából következik, és rejtett alakban már az 1927 : V. t.-c. 48. §-a (í) bekezdésének utolsó mondatában is bennfoglaitatik. A fegyelmi eljárás elrendelésében a tisztviselő ellen megnyilvánuló gyanúnak eloszlatása csak a tényállásnak a fegyelmi hatóságok előtt való tisztázása útján remélhető teljes megnyugvással. Ezért, valamint a végből, hogy a meggyanúsított tisztviselő magát minél rövidebb idő alatt tisztázhassa, ami első sorban saját magának is az érdeke, hogy viszont vétkes tisztviselő előbb elvegye bünhődését, amit a közérdek kíván meg, a javaslat a fegyelmi eljárást elrendelő határozat ellen nem enged jogorvoslatot, A 69. §~hoz. A tisztviselői állásról való lemondásnak nagy jelentősége van a fegyelmi eljárás szempontjából, mert fegyelmezésnek csak olyan egyénnel szemben lehet helye, aki tényleges szolgálata révén vagy, mint nyugdíjas még bizonyos vonatkozásban a szolgálat kötelékébe tartozik Az, aki állásáról lemondott, a szolgálat kötelékéből véglegesen és minden vonatkozásban kivált, és minden illetmény- és ellátási igénye, amely őt a szolgálattal kapcsolatban illette meg, teljesen elenyészett, vele szemben tehát a fegyelmezésnek, vagyis a hivatali kötelességek teljesítésére szorításnak a jogalapi a, és a megtorlásnak a lehetősége is megszűnik. A lemondás jogkövetkezményeinek megállapítása feltételezi azonban,