Képviselőházi irományok, 1927. XII. kötet • 590-611. sz.

Irományszámok - 1927-592. Törvényjavaslat a közigazgatás rendezéséről

96 592. szám. kifejezetten megjelölt okból engedett kivételes jogorvoslat az ilyen természetű intézkedések ellen is használható lesz. A 44. §-ko0. A javaslat 44. §-a a rendőri büntető bíráskodás körébe nem tartozó közigazgatási ügyekre vonatkozóan szabályozza a jogorvoslatok kor­látozását, míg a rendőri büntető bíráskodás körébe tartozó ügyeket illetően a 47. §. rendelkezik. A 44. §. (i) bekezdése általános szabályként állapítja meg, hogy általá­nos közigazgatási ügyekben csak egyfokú fellebb vitelnek van helye; vagyis az 1901 : XX. t.-c. rendelkezéseivel szemben minden másodfokú, tehát az elsőfokúval egybe nem hangzó másodfokú határozat ellen is kizárja a felleb­bezést. Ez alól az általános rendelkezés alól a 44. §. (2) bekezdése azt a kivé­telszámba menő rendelkezést állapítja meg, hogy közig.- bírósági panasszal lehet élni a másodfokú határozat ellen is azokban az ügyekben, amelyekben közig, bírósági eljárásnak helye van ; de, ezt is ahhoz a megszorításhoz fűzi, hogy ilyen bírósági panasznak nincs helye olyan ügyekben, amelyeknek tárgya kószpénztartozás és a vitás összeg a 100 pengőt nem éri el. A készpénztartozás ugyanis, még ha közigazgatási ügyekben merül is fel, rendszerint egyszerűbb jogviszonyból ered és így jogszerűségének helyes megítélése rendszerint kevesebb nehézséggel jár; míg a nem készpénztarto­zások körül forgó viták esetében már az érték megállapítása is sok nehéz­séggel járhat, néha teljesen lehetetlen. Annak pedig, hogy a javaslat olyan ügyekben, amelyekben közig, bíró­sági eljárásnak van helye, rendszerint utat nyit ilyen panasznak a másod­fokú határozat ellen is, az az indoka, hogy törvényeink közig, bírósági pa­naszt általában olyan ügyekben engednek, amelyekben indokolt, hogy a jog­biztonság fokozottabb mértékben biztosíttassák. A törvényhozás célzatával jutnánk tehát ellentétbe, ha ilyen ügyekben lehetetlenné tennők ennek a fokozottabb biztosítéknak az igénybevételét. A javaslat azonban a jogorvoslat korlátozásával kapcsolatban gondos­kodik arról, hogy amikor a másodfokú határozat hatáskör túllépéssel, vagy jogszabálysertéssel jött létre, ez a súlyos sérelem felülvizsgálati kérelemmel legyen orvosolható. Olyan ügyekben ugyanis, amelyekben közigazgatási bírósági eljárásnak nincs helye, a hatáskörtúllépéssel, vagy jogszabálysértéssel létrejött másod­fokú határozat ellen a javaslat felülvizsgálati kérelmet enged az illető minisz­terhez (1901 : XX. t.-c. 3. §.); az olyan ügyekben pedig, amelyekben a köz­igazgatási bírósági panasznak rendszerint helye van ugyan, de azzal a javaslat 44. §-ának (2) bekezdése értelmében az adott esetben azért nem lehet élni, mert a vitás kérdés 100 pengőn alul maradó kószpénzkövetélés körül forog, a javaslat 44. §-ának (3) bekezdése felülvizsgálati panaszt enged a közigazgatási bírósághoz, de ismét csak hatáskörtúllépés, vagy jogszabály­sértés okából. A javaslat 44. §-ának (4) bekezdése végül — eltérően az 1901 : XX. t.-c. 3. §-ának második bekezdésétől — feljogosítja a minisztert, illetőleg a közigazgatási bíróságot, hogyha hatáskörtúllépést állapít meg, — a határo­zatok megsemmisítésével — az ügyet magától el, illetőleg ahhoz a közigaz­gatási hatósághoz utasíthassa, amelynek a döntés hatáskörébe tartozik, ha pedig egyéb jogszabálysértést észlel, mindjárt maga döntsön az űgj érdemé­ben, és ne kelljen az ügyet — a határozatok megsemmisítésével — az alsóbb fórum újabb eljárása alá utalnia.

Next

/
Oldalképek
Tartalom