Képviselőházi irományok, 1927. XII. kötet • 590-611. sz.

Irományszámok - 1927-592. Törvényjavaslat a közigazgatás rendezéséről

592. szám. 95 akkor is fennáll, vagy a mulasztás csak később jut a fél tudomására, amely esetben tehát az igazolási kérelem nem éri el célját, mert nem használható többé. Ezért a javaslat, hogy ezt a hátrányt kiküszöbölje, az igazolási kérelem előterjesztésének határidejét szintén 8 napra szállítja ugyan le, mint a fellebbezését, a felülvizsgálati kérelemét vagj^ felfolyamodásét, de elrendeli, hogyha a mulasztás csak később jutott a fél tudomására, vagy az akadály csak később szűnt meg, ezt a 8 napi határidőt a tudomásra jutást, illetőleg az akadály megszűnését követő naptól kell számítani. Az a korlátozás, hogy a mulasztás napjától számított hat hónap eltelte után igazolással nem lehet többé élni, a jogbizonytalanság kiküszöbölését kívánja szolgálni ós összhangban van a polgári perrendtartás (1901:1. t.-c.) 452. §-ának hasonló rendelkezésével 4. A javaslat végül érintetlenül hagyja a közigazgatási bírósági panaszok előterjesztésére küiönféleképen megszabott határidőket (pl. 1896: XXVI. t.-c. 93., 140. és 151. §§; 1907:LX. t.-c. 6., 10., 13. és 15. §§.) Ennek oka egyfelől az, hogy az ügyeknek közigazgatási bíróság elé vitele rendes fokozatos fellebbvitelnek nem minősíthető ; másfelől az, hogy azok fontos alkotmányjogi érdekek, amelyek a túlnyomó részben egyenkint felsorolt ügyeknek független bíróság által leendő elbírálását teszik kívánatossá és indokolttá, megkövetelik az e végből különféle tekinteteknél fogva biztosított hosszabb határidők érintetlenül hagyását is. A 43. §-hoz A javaslat 43—45. §-ai a jogorvoslatok korlátozására vonatkozó rendelkezéseket ölelik fel. Az irányadásul szolgáló alapelveket és ezek indokait az általános indokolásban már kifejtettem; az ismétlés elkerülése végett tehát ezúttal csak az egyes §-ok rendelkezéseinek megvilágítására szorítkozom. A javaslat 43 §-a mindenekelőtt megállapítja, hogy egyfokú fellebbezésnek minden érdemleges elsőfokú intézkedés vagy határozat (véghatározat) ellen van helye, hacsak valamely jogszabály kifejezetten máskép nem rendelkezik. Ez az irányelv áll ma is hatályban, bár kifejezetten megállapítva mindeddig nem volt. Az ilyen tárgyú rendelkezésnek a javaslatba felvételét egyfelől az esetleges kételyek megelőzése és kiküszöbölése, másfelől az teszi indokolttá, hogy azok a kivételek, amelyeket maga a javaslat megállapít, következetesen kapcsolódjanak az alapszabályként kifejezett rendelkezéshez A javaslat 43. §-ának (2) bekezdése érintetlenül hagyja a törvénynek ama rendelkezéseit, amelyek a miniszternek^ tehát a legfelső fokú hatóságnak határozata ellen engednek a közig, bírósághoz panaszt. Ezt, bár a közig, bírósági panasz nem minősül fellebbezésnek, az (1) bekezdés rendelkezésével szemben azért látszik helyénvalónak kifejezetten megállapítani, hogy ezzel elejét vegyük a kételynek vagy vélt ellenmondásnak. Meg nem fellebbezhető határozatokként (intézkedésekként) sorolja fel a javaslat 43. § ának (3) bekezdése az idéző végzésen kívül, mint amely a hatóság eme jogköréből és az állampolgárok engedelmességi kötelességéből következik : 1. a jogkövetkezménnyel nem járó, tehát valójában nem is érdemleges határozatokat ; 2. az egyéni jogként gyakorolt hatósági intézkedéseket, amelyek felülvizsgálását éppen az intézkedő egyén jogának személyhez kötöttsége zárja ki; természetes, amint ezt a javaslat is felemlíti, hogy a jogszabály által