Képviselőházi irományok, 1927. XI. kötet • 522-589. sz.
Irományszámok - 1927-589. A képviselőház földmívelésügyi, igazságügyi, pénzügyi és közgazdasági bizottságának együttes jelentése "a földbirtokrendezés befejezése végett szükséges rendelkezésekről" szóló 564. számú törvényjavaslat tárgyában
589. szám. 483 A harmadik bekezdés elején a szöveg gyakorlati szempontokból kiegészíttetett, mely kiegészítésből külön megemlítést érdemel az, hogy a gazdasági év végével kihelyezésnek csakis »a folyó évre már esedékessé vált« ellenérték megfizetésének vétkes elmulasztása esetében van helye, az esetleges régebbi hátralékok tehát ilyen eljárásra okul nem szolgálhatnak. Az elöljáróság ebbeli eljárását az együttes bizottság szükségesnek találta a m. kir. gazdasági felügyelők ellenőrzéséhez kötni, egyébként az ideiglenesen birtokba helyezhető jelentkezőnek is a szükséges erkölcsi és anyagi feltételeknek meg kell felelnie. További két, egészen új szövegű bekezdést vett fel a bizottság ehhez a §-hoz, melyek szerint a megüresedő parcellák, illetve kishaszonbérletek alkalmas új jelentkezők hiányában a birtokosok részére visszajuttathatók. Szintén új a legutolsó bekezdésként felvett az a rendelkezés, hogy a földhözjuttatottakat terhelő haszonbér, megváltási ár-részlet stb. hátralékoktörlesztésének módját a minisztérium rendelettel fogja szabályozni. Köztudomású ugyanis, hogy a földhözjuttatottak igen jelentékeny számát, feltehetőleg a többségét a birtokosokkal szemben súlyos hátralékok terhelik, melyek egyszerre tőlük vagy egyáltalán nem, vagy csak existenciájuk tönkretételóvel volna behajtható. Szociálpolitikai szempontból, de a birtokosok érdekeire is tekintettel, az együttes bizottság a szóbanforgó hátralékok törlesztése kérdésének külön szabályozását tartja szükségesnek és a minisztérium ilyen irányú rendelkezéseihez az utolsó bekezdésként felvett kiegészítés szerint törvényes alapot kíván nyújtani. A 7. §-hoz, illetőleg a bizottsági szöveg 6 §-ához. Ennek a §-nak a száma az 5. §. kihagyása folytán 6.-ra módosul. Ezt a §-t, melynek rendelkezései körül a közérdeklődésnek talán túlzottan erős hullámai csaptak fel, az együttes bízottság úgy egészében, mint részleteiben is igen beható megvitatás tárgyává tette. A §. sokoldalú bízottsági tárgyalása során általánosságban az a vélemény alakult ki, hogy amennyire közgazdasági, jogbiztonsági és tulajdonjogvédelmi szempontokból a szorosabb értelemben vett földbirtokreform, vagyis a megváltási akció és az azzal kapcsolatos kérdések lehető legsürgősebb . likvidálása szükséges, viszont másfelől nem kevésbbé szükséges az is, hogy az állam a földbirtok helyesebb megoszlásának elősegítése végett és nemzetvédelmi okokból továbbra is céltudatos földbirtokpolitikai tevékenységet fejtsen ki és pedig különösen az állami elővásárlási jognak indokolt esetekben való gyakorlása által. Amikor azonban az együttes bizottság az állami elővásárlási jog gyakorlását a ^Céltudatos * nemzeti földbirtokpolitika legalkalmasabb eszközének tekinti, különös nyomatékkal hangsúlyozni kívánja, hogy a szóbanforgó jog gyakorlásának csakis azzal a feltétellel lehet helye, hogy ebből kifolyólag az érdekelt feleket s elsősorban az elidegenítőt jogsérelem és* anyagi hátrány ne érhesse. Indokoltnak találja ezért a bizottság itt a földreform-alaptörvénynek arra a kifejezett rendelkezésére utalni, hogy az elővásárlás azok alatt a feltételek alatt jön létre, amelyeket az ingatlan elidegenítéséről szóló eredeti szerződés foglal magában (1920: XXXVI. t.-c. 23. §-ának első bekezdése). Ezzel kapcsolatban beható tárgyalás alá vette az együttes bizottság azt a kérdést is, hogy az ingatlanelidegenítő jogügylettől a hatósági tudomásulvétel az állami elővásárlási jog gyakorlása nélkül megtagadható-e avagy sem? E tekintetben a jelenlegi jogi helyzet az, hogy az OFB. a földreformnovella alapján (1924. VII.- t.-c. 6. §-ának negyedik bekezdése) a jogügylettől 61*
