Képviselőházi irományok, 1927. XI. kötet • 522-589. sz.

Irományszámok - 1927-551. A képviselőház munkásügyi, igazságügyi és pénzügyi bizottságának együttes jelentése "az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításról" készített 520. számú törvényjavaslat tárgyában

144 551. szám. zet bár kirótt, de oda soha sem folytak be. Ha ilyen eset tömegesen fordulna elo és az intézet következetesen az általa kirótt és nem a ténylegesen befizetett járulékok alapján állapítaná meg a járadékok összegét, a biztosítás pénzügyeiben jelentékeny hiány mutatkoznék, melyet csupán a járuléktételeknek törvényhozási úton eszközölt felemelésével lehetne kiküszöbölni. Pontos járulékfizetésükről ismeretes munkaadók részéről felmerül az az aggodalom, hogy idővel nekik kellene elszenvedni a járulékokat rendszertelenül, vagy csupán kivételesen fizető munkaadók törvényellenes magatartásából származó pénzügyi következményeket. A jól fizető és szociálisan gondolkozó munkaadók büntetését látnák egyesek olyan rendelkezésben, mely szerint a járadék megállapításánál a kirótt járulékokat kell figyelembe venni. A munkaadók egy részének törvényellenes magatartása a járulékoknak pontatlan fizetése, számos esetben azoknak behajthatatlansága következtében előálló pénzügyi hiányt, igaz, hogy pótolná a járuléktételeknek esetleges felemelése, de annak terhe elsősorban, sőt mondhatni kizárólag a járulókot rendszeresen fizető munkaadókat terhelné, mert azok a munkaadók, akiknek mulasztása folytán vált szükségessé a járulékterhek ne k fokozása, anyagi leromlásuk következtében (csőd vagy a vállalat más természetű felszámolása folytán) már a járuléktételek felemelése előtt megszűnnének munkaadók lenni vagy továbbra is ugyan olyan rendszertelenül és hézagosan fizetnék a felemelt járuléktételeknek megfelelő összegeket, mint a múltban az alacsonyabb járulékösszegeket fizették. A törvényes kötelezettségeiknek mindenkor megfelelő munkaadók részéről a leghatározottabb elutasításra talál tehát az a gondolat, hogy a kirótt járulékok alapulvételével történjék a járadékmegállapítás. Ezzel a felfogással szemben indokoltan lehetne utalni arra, hogy a kizárólag lerótt járulékok figyelembevételével eszközölt járulékmegállapítással kapcsolatos magasabb ügyviteli költségek tekintélyes része ugyanazt a munkaadói érdekeltséget terheli, mely megtakarításokat vél elérni ennek a járadékmegállapítási rendszernek alkalmazásával. A járadékmegállapítás módszerével kapcsolatban felmerülő aggályokra vonatkozólag a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter úr kifejezésre juttatta azt a nézetét, hogy a kirótt és a lerótt járulékok alapulvételével eszközölt járadékmegállapítási módok között mutatkozó eltérésnek jelentősége megszűnik, mihelyt megfelelő büntetői endelkezósek pontos járulókfizetésre szorítják az érdekelt munkaadókat. Bár a miniszteri javaslat büntetőrendelkezései pénzbírsággal ós azonfelül késedelmi pótlékkal sújtják a késedelmesen fizető, vagy járulékfizetési kötelezettsége alól jogtalan magatartással mentesülni törekvő munkaadókat, a bizottság osztja azt a nézetet, hogy a szabályszerű járadékfizetés kikényszerítésének leghathatósabb módja az lenne, ha a törvény sikkasztásnak vagy esetleg törvénnyel szabályozott sui generis delictumnak minősítené azt az esetet, midőn a munkaadó annak ellenére, hogy munkásának béréből a törvényben meghatározott járulék felét levonja, nem tesz eleget járulékfizetési kötelezettségének. A biztosítás szervezetével kapcsolatban elhangzott észrevételekkel szemben a bizottság a miniszteri javaslatot tette magáévá, miután a különböző szempontok mérlegelése után azt az álláspontot foglalta el, hogy a betegségi és baleseti kötelező biztosításról szóló 1927 : XXI. t.-c. csak a közelmúltban szabályozta a magyar társadalombiztosításnak szervezetét és azóta nem merültek fel olyan mozzanatok, melyek az újraszabályozást indokolttá teszik. A m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter úr által különböző társ-