Képviselőházi irományok, 1927. XI. kötet • 522-589. sz.

Irományszámok - 1927-551. A képviselőház munkásügyi, igazságügyi és pénzügyi bizottságának együttes jelentése "az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításról" készített 520. számú törvényjavaslat tárgyában

551. szám. 145 miniszter urakkal és érdekképviseletekkel a bizottsági ülések előtt és a bizottság tárgyalásaival párhuzamosan folytatott tárgyalások eredményeként a miniszteri javaslatnak több módosítása vált indokolttá, melyeket a bizottság túlnyomó többségben az előadó előterjesztése alapján fogadott el, Am. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter úr javaslatához szakaszonkint fűzött észrevételeink a szakaszoknak és azok rendelkezéseinek sorrendjében a következők : Az 1. §-ho0. A 1. §. rendelkezésének lényegét a bizottság elfogadja, de szükségesnek találja, hogy a szakasz 1. bekezdésének »továbbá a posta, távirda és távbeszélő hivatalait, gyárait és műhelyeit, valamint fenntartási munkálatait« szöveg helyébe »és üzemeket« szavak kerüljenek. Félő ugyanis, hogy ha a törvény szövege külön kiemelné a posta és távírda üzemeit, illetőleg műhelyeit, a végrehajtás során ebből — helytelenül — azt a következtetést vonnák le, hogy csak a posta üzemei mentesülnek a biztosítási kötelezettség alól. A bizottság szövegezéséből kétségtelenül kitűnik, hogy az államnak, a törvényhatóságoknak, városoknak és községeknek hivatalai, intézetei, vállalatai és üzemei kivétel nélkül mentesülnek a biztosítási kötelezettség alól. Ugyanennek a szakasznak első bekezdésében a törvényhatóságokon ós a községeken kívül a városoknak megemlítését is indokolnak tartja a bizottság, bár a törvényjavaslat eredeti szövegezéséből is kitűnik, hogy a törvényhatósági joggal felruházott és a rendezett tanácsú városok hivatalaira, intézményeire stb. a biztosítási kötelezettség nem terjed ki. A 6. §-hoz. Az eredeti javaslat 6. §-ának első bekezdését a bizottság oda módosította, hogy a biztosítási kötelezettség tanoncokra, gyakornokokra és a kiképzésben részesülő munkavállalókra akkor is vonatkozik, ha munkateljesítményükért természetbeni javadalmazásban részesülnek. Ezzel a módosítással lehetővé válik, hogy a munkavállalók egy része a biztosítási viszonyt már 15. életévében megkezdheti, minek következtében a biztosítás beteljesülése után megállapított fokozódó járadókrész magasabb lesz annál az összegnél, amelyre akkor lenne igényjogosult, ha a biztosítási viszonya csak tanoncviszonyának befejeztével kezdődött volna. A. 10. §-hoz. A miniszteri javaslat a 10. §. első bekezdésének 5. pontjába a bizottság a biztosítási kötelezettség alól kivont munkavállaló kategóriák közé felvette a külön törvényeken alapuló érdekképviseleteknek alkalmazottait is, minek következtében a kereskedelmi és iparkamarák alkalmazottai nem esnek a biztosítási kötelezettség alá. Ezt a módosítást indokolttá teszi, hogy az 1868. évi VI. t.-c. alapján működő kereskedelmi és iparkamarák nyugdíj szabályzatai által előírt nyugdíjak (özvegyi és árvasági ellátások) folyósítása minden körülmények között biztosítva van, mert a nyugdíjalapot terhelő kötelezettségeket, abban az esetben, ha azoknak a nyugdíjalap eleget tenni nem tudna, a kamara nyugdíj szabályzata értelmében a kamarának rendes bevételei, tehát a kamarai illetékekből származó jövedelem fedezi. A 10. §. 3. bekezdéséből a Magyar Nemzeti Bankra való utalást — tekintettel a bank önkormányzati jogaira — a bizottság indokolatlannak tartja. E szakasz negyedik bekezdéséből a bizottság törölte azt a rendelkezést, mely szerint a m. kir. minisztérium a törvény hatálybalépéséig köteles rendelettel megállapítani a mentesített munkaviszonyból a nyugellátásra való igényjogosultság megnyílása előtti kilépés, valamint a biztosításra kötelezét'tKépv. iromány. 1927.—1932. XI. kötet. 19